Nagy Diána azon szerencsés illusztrátorok közé tartozik, akinek már több kötete is megjelent külföldön, a neves éditions MeMo-nál, persze itthon is rendszeresen jelennek meg illusztrációi, letisztult, geometrikus formákból építkező munkái, játékai. Vele készített interjúnkban nem csak a kezdetekről és jelenlegi megbízásairól beszéltünk, de arról is, miért fontos, hogy a rajzolás és alkotás öröme mindenkinek megadasson. 

Hogy kerültél erre a pályára és mikor fogalmazódott meg benned, hogy grafikával, illetve illusztrációval szeretnél foglalkozni?

Először gyerekkoromban fogalmazódott meg bennem, hogy grafikával szeretnék foglalkozni, de amikor lázadó kamasz korszakomat éltem, és a család is lelkesen buzdított, hogy menjek ebbe az irányba, már csak azért se szerettem volna. Később, lenyugodva mégis visszatértem ehhez területhez. Ami az illusztrációt illeti, a MOME-n minden harmadéves grafika szakos hallgatónak pályáznia kellett saját illusztrációval a Bolognai Gyerekkönyvvásáron. Egyébként is izgatottan vártam ezt a feladatot, amikor pedig beválogatták Móricz Zsigmond A bölcs róka verséhez készített képeimet, az egy nagyon jó visszajelzés volt arról, hogy érdemes illusztrációval foglalkoznom. Azóta kétszer is beválogattak az Illustrarte Nemzetközi Illusztrációs Biennáléra is! Ezek az eredmények mind megerősítettek abban, hogy ez nem csupán egy kedvtelés részemről, de van is benne helyem, érdemes illusztrációval foglalkoznom.

Még a Formatervezési díj pályázatán külön díjat nyertél az azóta Scolar Kiadónál megjelent Japán-magyar szótárral és a hozzátartozó játékkal. Milyen elemekből épül fel ez a játék és hogy működik?

Ez egy szótanuló játék, ami ötvözi az európai memóriajátékot a japán Karuta kártyajátékkal. Egy pakliból áll, aminek az egyik fele magyar, a másik japán. Így a magyar és a japán anyanyelvű gyerek, vagy felnőtt is tudja használni, akár egyedül, párban, de többen is játszhatják. A játék során ki is kell mondanod azt a szót, amit megtaláltál, sőt, rá is kell mutatni, így egyszerre vizuális és auditív. Sajnos a játék végül a magas gyártási költségek miatt nem jelenhetett meg.

2013-ben jelent meg a Kétegér Kiadónál a Babageometria -Vonalak című lapozód, ami óriási sikert aratott. Azóta megjelent a folytatás, a Babageometria-Formák is, de rövid időn belül ismét elkapkodták mindkét kötetet. Mi inspirálta a Babageometria létrejöttét? Hogyan kezdted el tesztelni?

Jelenleg sem lehet egyiket se kapni, de már csak pár hetet kell várni! Ez már a Vonalak harmadik, a Formák második kiadása lesz. Nem csak nekem, hanem Mészáros Jánosnak, a Kétegér Kiadó vezetőjének is köszönhető a Babageometria sikere. Egy korábbi fekete-fehér játék-szettemet látva engem talált a legalkalmasabbnak a lapozó kivitelezésére, így gondolt rám, és kért fel a munkára.  Amikor kitaláltam, hogy Babageometria legyen a lapozó címe, mindketten nevettünk, mert egyikünk se gondolta, hogy egy fekete-fehér babalapozó olyan címmel, amiben szerepel a geometria szó, valóban sikeres lehet. 
Az újszülöttek látásának fejlődése a Babageometria-Formák kötetének egy oldalán szemléltetve

Fantasztikus meglepetés volt a kötetet övező óriási érdeklődés és fogyás, aminek egyébként a mai napig nagyon örülünk. Ami a tesztelést illeti, a legkisebb gyerekem is 1 éves volt, mire elkészültem az első kötettel, ezért babákon a bemutatókon próbáltuk ki először. Az újszülött babák alapvetően még homályosan látnak, de a kontrasztokat jobban látják, így azokra próbálnak meg fókuszálni. Amikor fekete-fehér képeket mutatunk nekik, a szem fókuszáló tulajdonságát fejlesztjük, amit ötvöztem azzal, hogy dinamikus-ritmikus vonalakat, vagy formákat is követ a szemével jobbról balra, vagy balról jobbra. Ez utóbbival a szem mozgáskövetési funkciójának fejlődését segíthetjük. Ez azért is fontos, mert ezt a funkciót használjuk olvasáskor is. A babák látása egyébként 12 hónapos korukra fejlődik ki teljesen.
Egy oldalpár a Babageometria-Formák lapozóból

Lesz harmadik kötete a Babageometriának?

Igen, sőt, harmadik és negyedik is!

Külföldön a MeMo-nál (éditions MeMo) jelentek meg könyveid, Nuage (Felhő) és Feuille (Levél) címmel. Hogy kerültél kapcsolatba velük? Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a kötetekkel kapcsolatban?

Kárpáti Tibor ajánlott be, mert neki korábban már jelent meg kötete a kiadónál. Szerencsére nagyon elégedett volt a MeMo a portfóliómmal. Náluk általában a munka nem felkérésre történik, hanem az illusztrátortól várnak könyvtervet. Mivel a gyerekek nagyon kicsik voltak, sok idő telt el anélkül, hogy bármit is prezentálni tudtam volna. Nagyon féltem, hogy elszalasztom a lehetőséget, de végül elkészítettem a Felhő (Nuage) című mesét, ami szintén nagyon tetszett nekik. Kevés visszajelzés érkezett, de az az 1-2 recenzió, ami született, pozitív hangvételű volt és szépen veszik mindkét kötetet.
Részlet a Feuille (Levél) című kötetből

Szerinted mi az oka annak, hogy ezek a kötetek itthon nem jelennek meg?

Sajnos itthon nincs nagyon nyitottság erre a műfajra. Remélhetőleg ez idővel változik majd.

Milyen technikával alkotsz?

Szinte csak számítógépes, vektoros grafikáim vannak. Sokan azt gondolják, hogy ez nem is igazi rajzolás, pedig egy olyan tablettel dolgozom, amivel ugyanúgy rajzolok, mintha ceruzát fognék a kezemben. Még akkor is, amikor épp geometriai formákat hozok létre. A digitális munkát megelőzően mindig vázlatfüzetbe rajzolok ceruzával vagy tűfilccel. Előfordul, hogy viszonylag sok időt vesz igénybe az ötletelés, de ha már beugrik, mit szeretnék, maga az alkotás gyorsan történik.
Vázlatok a Feuille c. meséhez 
Tűfilccel készített vázlat Dia vázlatfüzetéből

Melyik munkád jelentette az elmúlt időszakban a legnagyobb kihívást?

Egyfelől a 2015-ben készített agárdi falfestményem, ami iszonyatosan nagy munka volt. Nem csak a megtervezés, hanem a festés is, mert üvegszálas tapétán történt, ami nem volt egyszerű. De egyáltalán nem bántam meg, szép lett. A könyvek közül a Csimota Kiadónál megjelent babalapozóm, az Előtte-mögötte jelentette a legnagyobb kihívást, de ebben az esetben én magam állítottam fel az akadályokat a koncepcióval. A hamarosan, – szintén Csimotánál megjelenő – Papírszínház-mesém, a Visszajött a répa illusztrálása teljesen új terep volt számomra, de imádtam.

Hogyan indult a Visszajött a répa című mese Papírszínházas munka?

Már nagyon régóta szerettem volna magam kipróbálni a Papírszínház-mese műfajában. Dóra (Csányi Dóra, főszerkesztő) időről időre felvetette, hogy csináljak, de nem tudtam, hogy melyik mesének álljak neki. A Visszajött a répa Papírszínház-mese ötletét végül a kedvenc óvónénink adta, aki felsorolt pár mesét, amit szívesen látna ebben a formában. Így javasoltam Dóráéknak ezt a láncmesét, amire egyből rá is bólintottak. Rengeteget egyeztettünk a képek készítése során, nagyon sokat tanultam arról, hogy hogyan tarthatjuk fent a közönség figyelmét.
Egy illusztráció A visszajött a répa c. Papírszínház-meséből

Fogsz még Papírszínház-mesét illusztrálni?

Remélem, nagyon szívesen csinálnék ehhez hasonló láncmeséket, mert nagyon szeretem ezt a műfajt. Élveztem a munkát, és a 3-4 éves korosztálynak is szívesen illusztrálok.

Itthon nem került szóba egy kiadóval se, hogy olyan mesét adjanak ki, amit te illusztrálsz és írsz, mint a MeMo-nál megjelent Felhő és a Levél esetében?

A Scolar-nál és a Csimotánál is felmerült, volt részükről nyitottság erre, de mivel nem vagyok író, kicsit tartok ettől. Számomra az lenne ideális, ha kitalálhatnám a mesét, illusztrálhatnám és másvalaki megírná hozzá a szöveget. Az éditions MeMo esetében is működött, ugyanis a Nuage (Felhő) és a Feuille (Levél) esetében is ők írtak hozzá szöveget az én nyers, angol változatom alapján.
Részlet a Nuage (Felhő) c. meséből

Idén jelent meg a negyedik babalapozód a Csimotánál Előtte-mögötte címmel. Lesz folytatása a sorozatnak? Ha igen, milyen témákat dolgoznál fel szívesen?

Én nagyon szeretném, ha lenne folytatása, és Dóra (Csányi Dóra, főszerk.) szerint sincs akadálya. Még képlékenyek a témák, eszembe jutott az időjárás, állatok, zöldség-gyümölcs koncepció is.
Egy oldalpár Dia egyik első babalapozójából, a Könnyű, nehéz - Ellentétekből

Van olyan saját ötleted, vagy álmod, amit szeretnél megvalósítani?

Igen, egy régi ötletem, ami ötvözné a színezést és a böngészést. A kötet valódi missziója az lenne, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a rajzolás iránt, és örömforrásként jelenjen meg az életükben, hiszen nem kell mindenkinek festőnek vagy grafikusnak állnia, de ettől még mindenki rajzolhat pusztán az öröm kedvéért. Pont ebből fakadóan abszolút ellenzem a technika és a rajzórákon való osztályozást, vagy a rajzok óvodai minősítését is.

Hol láthatjuk legközelebb az illusztrációidat?

Hamarosan, szeptember közepe fele jelenik meg a Csimotánál a már említett Visszajött a répa című Papírszínház-mesém. Már nagyon várom!