Először a Magyar mesék lázadó lányoknak című kötetben figyeltem fel Molnár Máriáról készített illusztrációra. Laura szereti ötvözni a manuális technikákat a digitálissal, így létrehozott textúrái különleges stílust kölcsönöznek alkotásainak. Holnapután utca 22. című, díjnyertes pop-up könyvében egy nagyon aktuális kérdést: a természet és az ember kapcsolatát feszegeti, illetve a pusztulás és a megújulás folyamatát mutatja be. Mennyi időn át és milyen technikával készítette ezt a különleges, háromdimenziós könyvet? Hogyan telnek a mindennapjai szabaúdszóként? Mely illusztrátorok hatnak rá inspirálóan? Ismerjétek meg Sásdi Laurát, és kövessétek kockáról kockára egy illusztráció alakulásának történetét!

A METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) tervezőgrafikának mester szakán szerezted meg a tervezőgrafika diplomád. Hol tanultál korábban rajzolni?

Gyerekként is nagyon sokat rajzoltam, de gimnazista koromban határoztam el, hogy ez nekem nem csak egy hobbi, hanem szeretnék később ilyen téren elhelyezkedni. Szakkörökre és magánórákra jártam, később a METU-n végeztem el a képgrafika alapszakot. Ott még többet tanulhattam, nagyon sok anatómia és élő modell utáni rajzóránk volt. A tervezőgrafika mesterszak végzése közben tudtam a legtöbbet fejlődni, a képzés alatt mélyültem el a sokszorosító grafikában és a digitális illusztrációban. A tanáraimnak köszönhetően elsajátíthattam egy olyan tervezési szemléletet, amit ma nem csak a tervezőgrafika, hanem az illusztráció területén is tudok alkalmazni.

A Holnapután utca 22. című pop up könyveddel megnyerted a 2017-es OMDK-t. Mesélnél egy kicsit erről a pályaműről, és arról, amit ez az elismerés jelentett neked?

A könyv első változata egy egyetemi kurzusra készült, ahol pop-up könyveket terveztünk, a megadott téma az idő volt. A könyvben egy háznak a történetét követhetjük végig, de megjelenik benne a természet és az emberiség kapcsolata is. Pusztulásról és megújulásról szól, a vége pedig visszakanyarodik az elejéhez, ezzel szerettem volna az idő körforgását érzékeltetni. A tanáraim bíztattak arra, hogy jelöljük a könyvet az OMDK-ra, ami már önmagában nagyon jó érzéssel töltött el. Az, hogy a könyv ilyen sikert ért el a kategóriájában, nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt, de egy kemény felkészülés eredménye is.




Milyen technikával és mennyi időn át készítetted a Holnapután utca 22-t?

Nagyjából egy éven keresztül dolgoztam a könyvön, ez főként a különböző pop-up oldalak kitalálásával és makettezésével telt. Szerettem volna elérni, hogy mindig valamilyen más technika mozgassa meg az oldalt, ezért nagyon sokat kísérleteztem. Miután elkészültek a működőképes oldalak, jöhetett végre az illusztráció. Ebben a könyvben ötvöztem a digitális és manuális technikákat, ami annyit jelent, hogy a digitális rajzokra kézzel festett textúrákat helyeztem.
Hol sikerült elhelyezkedned a diploma után? Mit dolgozol, amikor nem illusztrálsz? 

A diplomám megszerzése óta szabadúszóként dolgozom, ami kezdetben nem volt könnyű, de mára már sikerült belejönnöm. Egyszerre dolgozom illusztrátorként és tervezőgrafikusként is, úgyhogy a munkanapjaim mindig nagyon változatosak. Törekszem rá, hogy kialakítsak egy napi rutint, amit aztán sokszor a szoros határidők felülírnak. Ősz óta a Corvin Rajziskolában tanítok tervezőgrafikát és idén elkezdek digitális illusztrációt is tanítani. Örülök neki, hogy mindig új kihívásokkal és izgalmas projektekkel találom magam szembe.

A leporellószerűen kihajtogatható diplomamunkád a Tengernyi tudás címet kapta. Ennek is te találtad ki a történetét? Miről szól ez a mese?

Igen, én illusztráltam és találtam ki a teljes könyvet. A diplomamunkám egy ismeretterjesztő gyerekkönyvnek indult, de annak érdekében, hogy ne váljon unalmassá, belecsempésztem egy kis krokodil történetét is. Az ő megfigyelésein és kalandjain keresztül mutatom be a könyvemben a nagyon változatos víz alatti élővilágot.
A Tengernyi tudás című, leporellószerűen kihajtogatható kötet egy kis krokodil szemén keresztül mutatja be a víz alatti élővilágot

Kizárólag digitálisan alkotsz, vagy alkalmazol időnként hagyományos technikákat is?

Ma már kifejezetten digitálisan alkotok, bár egy illusztráció mindig a papíron kezdődik el nálam, nem szeretek számítógépen vázlatokat készíteni. Az olyan hagyományos technikák, mint a festés, már messze állnak tőlem, de a sokszorosító grafikai eljárások, mint a linómetszés és a szitanyomás nagyon sokat tanítottak nekem. Szeretem felhasználni az illusztrációimban a különböző textúrák lenyomatát vagy éppen elcsúsztatni az egymást fedő rétegeket, mint ahogy az a szitanyomás közben sokszor véletlenül megtörténik. A nyomdai eljárásokból adódó kihívások, mint például, hogy egy nyomaton belül csak pár színt használhatok, még a mai napig meghatározzák a munkáim, inspirálnak engem.

1. vázlat a Tandem című képhez, 2. színvázlat, 3. a végleges kép

Mit gondolsz a hazai illusztrációs szcénáról?


Szerintem egyre erősebb a hazai illusztrátorok közössége és nagyon sok szép könyv születik évről évre. Én úgy látom, nemrég elindult egy folyamat, aminek hatására több lehetőség nyílik arra, hogy megismerjünk új illusztrátorokat. Értem ezalatt a kerekasztal beszélgetéseket, előadásokat és olyan eseményeket, mint a Budapesti Illusztrációs Fesztivál. Ilyen szakmai találkozókból minél több kéne, hogy meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat egymással. 
A 7. kerületi Erzsébetváros részére készített két tematikus térkép

Mondanál pár olyan hazai és külföldi illusztrátort, akik inspirálóan hatnak rád?

Nagyon sok illusztrátor inspirál, ezért nehéz lesz kiemelnem közülük párat. Anouk Boisrobert és Louis Rigaud egy francia alkotópár, főként pop-up könyveket terveznek és illusztrálnak, mindegyik kötetük zseniális. Nálunk is kapható ebből az In the forest és a That’s my hat című könyvük, amit nagyon ajánlok. Francesca Sanna munkáit is egy az egyben imádom, de ezt el tudom mondani nagyjából az összes Flying Eye Books által kiadott könyvre. Itthon a kiadók közül a Csirimojó Kiadó összes megjelent könyvét nagyon szeretem, főleg a Nastia Sleptsova által illusztrált Gréta című könyvet. Nagyon örültem, mikor a könyv bemutatóján személyesen is találkozhattam vele.
Laura Hableány c. képe

Te készítetted a Danone fennállásának 100. évfordulójára megjelent könyv illusztrációit. Kérlek, mesélj pár szóban a megbízásról, illetve hogy mikor és hol tekinthető meg a kötet.

A könyv illusztrálásával egy reklámügynökség bízott meg, ők tartották a Danone-nal is a kapcsolatot. A vállalat történetéről szól a mese, arról hogyan „találta fel” az alapító a joghurtot és terjesztette el az egész világon. Nagyon izgalmas volt rajta dolgozni és büszke vagyok a végeredményre, de sajnos én sem tudom, mikor és hol fog megjelenni.

Részlet a Danone történetét bemutató meséből

Mi lenne álmaid megbízása?

Természetesen egy állatokkal vagy a természettel foglalkozó gyerekkönyv. Ez a téma nagyon közel áll hozzám, a környezetvédelemhez hasonlóan.
A tavalyi Mesebeli országok fesztiválhoz készített plakát

Mit csinálsz, mikor éppen nem dolgozol?

Próbálok minél több időt a szabadban, a természetben tölteni. Nagyon vonz a gasztronómia világa is, szeretek új recepteket kipróbálni vagy éppen kitalálni, különböző nemzetek konyháival megismerkedni. Nemrég dolgozhattam egy gyerekeknek szóló receptkönyvön, ami épp emiatt nagyon kedves lett számomra.
A Mesebeli országok fesztivál programfüzete

Milyen terveid vannak az idei évre?

Ebben az évben szeretném megtalálni az egyensúlyt a tervezőgrafika, az illusztráció és a tanítás között, hogy mindegyiknek kellő figyelmet tudjak szentelni. A megbízások mellett pedig szeretnék több időt fordítani a saját ötleteimre, illetve néha csak úgy kedvtelésből is rajzolgatni. Ez az utóbbi sajnos sokkal nehezebb, mint aminek hangzik.


Ha tetszettek Laura munkái, látogass el Instagram oldalára!