Bölecz Lilla gyönyörű, álomszerű képeire egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Egyből magával ragadott illusztrációi különleges, megfoghatatlan, helyenként kissé misztikus hangulata. Külföldi könyvillusztrációi után most a hazai pályán is egyre többször bukkan fel a neve. Többek között Bende Nelly Papírfül kapitány című kötetének borítóját és illusztrációit is ő készítette, hamarosan pedig egy nagyon izgalmasnak ígérkező könyv kapcsán hallhatunk ismét róla...

A Behance bemutatkozó szövegedben arról írsz, hogy bár egész gyerekkorodban folyamatosan rajzoltál, a tanáraid nem látták meg benned a tehetséget, senki nem gondolta volna akkoriban, hogy erre a pályára lépsz. Végül ki figyelt fel rád és a tehetségedre? Kik támogattak?

Már gyerekként is azért szerettem rajzolni, mert kiélhettem benne a sok álmodozás és olvasás fűtötte kreativitásomat. Az iskolai rajzórákon erre kevés lehetőséget éreztem, ezért nem is nagyon brillíroztam, és be kell vallani, hogy iszonyú rondán írtam már akkor is, amit sok tanár szeretett negatív példaként felhozni. Aztán gimnáziumban már változott a helyzet, erősebb lett az elhatározásom, miszerint grafikával szeretnék foglalkozni, így több támogatást kaptam. Különórákat vettem egy helyi festőművésztől, Szalay Lászlótól. Tőle kaptam az első, számomra jelentős elismerést, amikor az egyik munkámra azt mondta, hogy azt még a sajátjának is elfogadná.
Úgy tudom, hosszú út vezetett, míg végül elkezdtél grafikával foglalkozni. Korábban szociális munkásnak, illetve fotósnak tanultál. Szerinted a korábbi tanulmányaid hatással voltak a jelenlegi munkádra?

Szerintem ezek a kisebb-nagyobb kitérők főleg a személyiségem alakulásában játszottak nagy szerepet, ami a munkáimra is hatással van. Fontos barátságok szövődtek akkoriban, és a világnézetem is sokat fejlődött. Bár a művészetemben általában nem foglalkozom közvetlenül társadalmi témákkal, de nagyon fontos számomra az egyenlőség és a szabadság, ami az egyetemi években erősödött meg bennem, és talán valamennyire a képeimen is észrevehető. Másrészt azt érzem, hogy ezek után sokkal jobban tudtam értékelni azt, hogy végül grafikusi pályára léphettem. Többet kellett érte dolgoznom, mint addig bármiért. És amikor sikerült, az hatalmas erőt és hitet adott.

Hol kezdtél el végül alkalmazott grafikát tanulni? Mely tanárok hatottak rád a leginspirálóbban?

A Krea Kortárs Művészeti Iskolába jelentkeztem, ahol valójában az egész környezet inspiráló volt, hiszen azt éreztem, hogy a céljaim, vágyaim felé vezető vágányra kerültem. Először mentem szívesen órákra és csináltam lelkesen a házi feladatokat. Ha egy embert mégis ki kellene emelnem, az Herbszt László volna, aki tervezés tanárom és diplomakonzulensem volt. Elképesztően szép illusztrációkat készít, és sokat támogatott abban, hogy felvállaljam az ötleteimet és a stílusomat. Nagyon fontosnak tartom az élethosszig tartó tanulást, és a diploma megszerzése óta is folyamatosan művészeti kurzusokon veszek részt. Így tovább tudom fejleszteni a stílusomat és a portfóliómat, és fókuszáltan koncentrálhatok az illusztrációs munkára.
Miután grafikai pályára léptél, hamar megtaláltak az első munkák, pl. Magyarország szubjektív atlaszában is szerepelnek már grafikáid. Ki tudnád emelni, melyik megbízásod volt a legnagyobb élmény vagy elismerés a pályád legelején, és melyik a közelmúltból?

Szerencsés voltam, hogy már a tanulmányaim alatt lehetőségem nyílt megbízásokat vállalni. A Magyarország szubjektív atlaszában is akkoriban vettem részt, és valóban ez jelentette az első komolyabb élményt. Nagyon izgalmas volt egy rakás, különböző háttérrel rendelkező kreatív emberrel egy csapatban dolgozni, ötletelni, és figyelni, hogy mi áll össze ebből a sokszínűségből. Introvertáltként sokszor ki kellett lépnem a komfortzónámból és rengeteget tanultam belőle. Azóta szabadúszó illusztrátorként főleg egyedül dolgozom, nem csapatban, így inkább a munkák témája jelenti az izgalmat. Imádom a könyveket, ezért az ilyen megbízások mindig lelkesítenek. Nagy elismerés volt, amikor a Móra Kiadó felkért, hogy készítsek két portrét az idén megjelent Magyar mesék lázadó lányoknak című kötetükbe. Már az eredeti, külföldi változatnak is nagy rajongója voltam, és amikor először megláttam, erősen azt kívántam, hogy bárcsak én is részt vehetnék egy ilyen projektben, és támogathatnám ezzel az egyenjogúságot. Aztán úgy fonódtak a szálak, hogy teljesült. A jelenlegi legnagyobb élményem pedig a Naphegy Kiadónak készülő, A világ legszebb mondái című kötet. Ezen azért hihetetlenül izgalmas dolgozni, mert a mitológia mindig is az egyik legkedvesebb témám volt, és napi nyolc órában ezzel foglalkozni egy valóra vált álom.
Egy illusztráció a Naphegy Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő A világ legszebb mondái című kötetéből

Kortárs illusztrátorok közül kiknek a munkáiban gyönyörködsz a legszívesebben? 

Rengeteg művészt fel tudnék sorolni, egyik legnagyobb kedvencem Pantovola akit elsősorban nem is illusztrációi, hanem a festett textilekből, régi csipkékből és egyéb apróságokból készített, fantasztikus tündérmese-babái miatt szeretek. Bámulatosan inspiráló még Sonia Lazo és Rebecca Green munkássága.

Hogyan készülsz lélekben egy nagyobb lélegzetvételű munkára?

Általában tüzetesen utánajárok az adott témának, ezt néha kicsit túlzásba is viszem, és olyan dolgokat is elolvasok, amik nem feltétlenül szükségesek a munka elvégzéséhez, viszont nagyon érdekesek. Ha szövegből dolgozom, akkor azt olvasom el, és kialakítom a koncepciót, hogy a munkának szerkezete, a könyvnek ritmusa legyen. Ráhangolódásként gyakran készítek inspirációs táblát, amin a használni kívánt színeket, hangulatokat, ötleteimet jelenítem meg.
 A portfóliódban több külföldi illusztráció is szerepel. Hogy találnak meg ezek a megbízások?

Ez az, amit én is szeretnék tudni! Érdekes módon a legtöbb megvalósult munkám nem olyan volt, amire én jelentkeztem, hanem csak úgy a semmiből bukkantak fel a felkérések. Persze azért az túlzás, hogy a semmiből, hiszen a weboldalamat, portfóliómat és Instagram oldalamat folyamatosan frissítem, és több külföldi válogatásalbumban, kiállításon, blogon is megjelentek a munkáim. Általában ezeken a csatornákon keresztül találnak rám a megbízók.


Milyen eszközökkel, technikákkal készíted képeidet?

Szeretem ötvözni a technikákat, akvarellt, temperát, tustollat, ceruzát használni, kísérletezni ezekkel a személyes indíttatású munkáimban. Még a tanulmányaim elején utáltam ceruzarajzokat csinálni, és elkönyveltem, hogy nekem az nem is megy. Pár éve viszont elhatároztam, hogy túlteszem magam ezen, és „azért is” grafittal kezdtem dolgozni egy sorozaton. Meglepően élveztem, és azóta több munkám is készült ezzel a technikával. Legtöbbet viszont digitálisan dolgozom, de ezeket a grafikákat is szabadkézzel vázolom fel, majd egy digitalizáló táblán fejezem be a gépen. Ez nagy szabadságot ad, és tág tere nyílik a kísérletezésnek.
Honnan szerzel inspirációt?

A művészet mindig többet jelentett nekem a puszta vizualitásnál – belső kalandot, önismereti és önfejlesztő folyamatot, amin keresztül betekintést nyerhetünk a rejtett dolgokba, és kapcsolódhatunk más emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak. Számomra ez egy olyan pont, ahol a láthatatlan és a látható világ találkozik, és létrejön valami megmagyarázhatatlan. Szeretem meghallgatni, hogy mások mit gondolnak egy-egy képemről, mert gyakran egészen új koncepciókkal állnak elő, és ezek segítenek felfedni a képek valódi jelentését. Azt gondolom, hogy a legtöbb művészi alkotásnak van „igazi” jelentése, függetlenül attól, hogy az alkotónak mi volt vele a szándéka. Ezzel párhuzamosan főleg a misztikus és spirituális témák, meditációban átélt élmények inspirálnak. Szeretem a szépirodalmat és a varázslatos, boszorkányokról, istenekről, tündérekről szóló meséket, mondákat. Erősen él bennem egy elvágyódás a múltba, ezért a különös régi tárgyak, ruhák, épületek, az elmúlt korokban játszódó történetek nagy hatással vannak rám. A természet is mindig megihlet: a ködös erdők, a csupasz ágak az éjszakai égbolt előtt, vagy egy napfényt átszűrő levél, és persze az erdei állatok – szarvasok, nyulak, rókák, kígyók. Elkeserít, hogy mi, emberek, mennyire tönkretesszük a természetet, és szeretnék valamit tenni ez ellen.

Vannak olyan projektjeid, amelyeket kizárólag saját örömödre, magadnak készítesz?

Igen, szinte mindig van olyan téma, ami a megbízásaim mellett foglalkoztat, ezeket általában képsorozatok formájában szoktam megvalósítani, és ha elég összegyűlik, akkor kiállítást csinálok belőlük. A legjobb az egészben, hogy ezek a személyes munkák is hoznak újabb megrendeléseket: idén jelent meg az amerikai Quarto Publishing kiadásában egy 2019-es naptár Magickal Year címmel, amiben 13, varázslat-témájú illusztrációm szerepel, és ezek a munkák eredetileg teljesen személyes indíttatásból készültek. Egyszer pedig Gabriel García Márquez egyik regényéhez készítettem csak úgy kedvtelésből, gyakorlás céljából borítótervet és belső illusztrációkat, ami tavaly az iJungle nemzetközi illusztrációs versenyen első helyet ért el.
Egy illusztráció Magickal Year című 2019-es naptárból.

Van ötéves terved? Ha igen, mi szerepel benne? Hogy és hol látod magad 5 év múlva?

Konkrétan ötéves nincsen, de szeretnék minél több könyvet illusztrálni, olyan ifjúsági regényeket is, amiket gyerekkoromban sokat olvastam. Jó lenne többet foglalkozni a Society6 boltommal és úgy általában a mintatervezéssel, valamint van egy saját könyvötletem, amihez szívesen hozzákezdenék a következő 5 évben.
Lilla illusztrációja Cinka Pannáról a Móra Kiadó gondozozásában megjelent Magyar mesék lázadó lányoknak című kötetből

Itthon milyen munkát láthatunk tőled legközelebb?

Már említettem a Naphegy Kiadónál megjelenő, A világ legszebb mondái című könyvet, ami idén októberben jelenik meg. Nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam a kész művet!