Csák-Nagy Kriszta és Ragányi Ágnes közös könyvének, a Bezzeg Soma szívsajgása című kötet megjelenésének története igazi siker. Az illusztrátornak készülő Ágnes a 2016-os Aranyvackor pályázaton találkozott Kriszta szövegével, amely annyira magával ragadta és megihlette, hogy egyből nekilátott az alkotásnak. A könyvhöz készült illusztrációkból vizsgamunka, majd könyvesboltokban is kapható gyerekkönyv lett. Szakmaváltásról, célkitűzésekről és önmegvalósításról mesélt a vele készített interjúban.

Eredetileg építészként dolgozol, de ősz elején illusztrátorként is debütáltál Csák-Nagy Kriszta Bezzeg Soma szívsajgása című könyvével. Mikor döntötted el, hogy gyerekkönyv-illusztrátorként is szeretnél szerencsét próbálni?

Nagyon régi álmom volt, hogy kipróbálhassam magam ezen a téren. Mivel már gyerekként is sokat rajzoltam, édesanyám korán felmerte, hogy művészlélek vagyok, és a nyáriszüneteket alkotótáborokban és kézműves foglalkozásokon töltöttem. Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam ezeken a helyeken. Sok mindent alkalmam volt kipróbálni, de a rajzolás ás a festés mindig az az abszolút kedvencem maradt. Aztán ezek valahogy kikoptak az életemből, és inkább a kötelesség, a tanulás került előtérbe. Később pedig belevesztem a munka mókuskerekébe, de éreztem, hogy valami hiányzik. Évekig kutattam, hogy vajon mi is lehet az. Egy nap leültem, és minden szakmát összeírtam, ami csak az eszembe jutott. Csak egy volt, ami igazán meg is fogott. A gyerekkönyv-illusztrátor. Ez olyan erősen beleégett az agyamba, hogy pár nap leforgása alatt bele is vágtam egy kétéves grafikus képzésbe a Budai Rajziskolában 2016-ban. Tele voltam lelkesedéssel és azzal a meggyőződéssel, hogy ez az én utam, és elég érett vagyok ahhoz, hogy olyan egyedi világot hozzak létre, ami talán másokat is érdekelhet.



Illusztrációk Csák-Nagy Kriszta Bezzeg Soma szívsajgása c. kötetéből

Hogyan érkezett a felkérés Csák-Nagy Kriszta könyvének illusztrálására? Mit gondoltál a meséről első olvasásra?

Kriszta írásával először a 2017-es Aranyvackor pályázatán találkoztam. Egyből megfogott egyedi hangvétele,  és mondanivalója. Tele volt érzelemmel és olyan mögöttes gondolatokkal, amelyekhez pillanatok alatt tudtam kapcsolódni. Egyből úgy éreztem, hogy közös nyelvet beszélünk. Nagyon szeretem tartalommal és mondanivalóval megtölteni az alkotásaimat, plusz gondolatokat közvetíteni egyszerű vonalakkal, textúrákkal és színekkel. Szerintem ebben tökéletesen egyezünk Krisztával. Számomra nem volt kérdés, hogy ez a mese lesz a vizsgamunkám főszereplője is. Aztán olyan sok pozitív visszajelzést és biztatást kaptam, hogy végül elküldtem a Pagony Kiadónak a végeredményt, és ahogy a mesékben lenni szokott, el is nyerte méltó jutalmát. Olyannyira, hogy egyből össze is ültünk és megkezdődött a közös munka.

Mire törekszel az illusztrálás során? Kik hatnak rád inspirálóan a kortárs hazai és nemzetközi illusztrátor palettáról?

Sokáig azt hittem, hogy csak azt tudom lerajzolni amit látok, és csakis úgy, ahogy azt látom. Jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy elhiggyem, hogy ez lehet másképp. Talán bizonyos dolgokhoz meg kell érni. Annak idején az építész karon belénk verték, hogy mindig tudd, hogy mit miért csinálsz. Legyen mindennek koncepciója és tartalma. A saját szűrődön folyasd át a történetet, persze a külső környezeti tényezők figyelembevételével. Azt gondolom ez minden művészeti alkotásra érvényes és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kikezdhetetlen és örökérvényű. Bár hiszem, hogy nem tudsz mást „mondani”, mint ami vagy. Hazai fronton nagyon szeretem Dániel András munkásságát. Az egyedi és kreatív karaktereit. Vagy Molnár Jacqueline hihetetlen színvilágát és textúráit. A nemzetközi palettáról Jon Klassent említeném, aki a letisztult, egyszerű, giccsmentes és mégis kifejező alkotásaival volt rám nagy hatással. De természetesen nagyon sok más csodás alkotó van még.

Szerinted mitől állja meg a helyét egy jó illusztráció? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie?

Ez nehéz kérdés. Mindenkinek más tetszik. Ezért nem is lehet olyat alkotni, ami mindenkinek megfelel. Ha az ember szívét-lelkét beleadja és szereti azt amit csinál, az átjön mindenen. Emellett önazonos marad és hagyja, hogy az ösztönei irányítsák, akkor azt mások is megérzik és célt ér a mondanivalója. Én ebben hiszek.
Milyen utat jártál be, hogy elérd a célod, és végül gyerekkönyv-illusztrátorként is kipróbálhasd magad?

Alapvetően szerencsés embernek gondolom magam. Volt egy álmom, hogy a „könyvem” majd ott lesz a boltokban és ez a vízió olyan erősen élt bennem, hogy a végén így is lett. Nyilván sokat számított a Budai Rajziskolában eltöltött két év és a Műszaki Egyetemen elsajátított mentalitás is. Meg talán az, hogy sem a véletlenekben, sem a lehetetlenben nem hiszek.
Még dolgozol építészként, vagy most már kizárólag grafikai, illetve illusztrációs felkéréseknek teszel eleget?

Jelenleg még főállású építész vagyok. Egyelőre csak szabadidőmben vállalok kisebb felkéréseket, de nagyon szeretnék a közeljövőben teljesen áttérni a grafikára.

Mit tanácsolsz annak, aki maga is pályamódosításon töri a fejét? Mi az első lépés, amit meg kell tennie a váltás érdekében?

A tuti receptet én sem ismerem, mert még nem tartok ott 100%-ig, de azt tudom, hogy kellő elszántság és elhivatottság nélkül nem megy. Ha tudod, hogy mit szeretnél és hiszed, hogy az a te utad és az az út tényleg neked van szánva, akkor megnyílnak a lehetőségek, csak észre kell venned, és élned kell velük.

Mikor és hol láthatjuk legközelebb munkáidat?

Még semmi biztosat nem tudok mondani, de remélem, hogy Bezzeg Soma története folytatódni fog.