Ismerjétek meg Kőfaragó Zsuzsit, aki nem csak fotósként, de grafikusként is alkot, időnként még esküvői tanácsadóként is szuperál, segítve a tanácstalan párokat esküvőjük szervezésében, lelkileg támogatva őket életük egyik nagy fordulópontja előtt. A művészetek iránti szeretet és érdeklődés gyerekkorától fogva jelen van életében, így nem csoda, hogy több területen, a fotóban és grafikában is megnyilvánul tehetsége. Kizárólagosan egyik műfajban sem tudná magát elképzelni, de több megvalósításra váró terve is van mindkét területen. Zsuzsi folyamatosan inspirálódik, tervez és alkot. Ha szeretnétek megtudni, mely munkáira a legbüszkébb, lapozzatok tovább, és kiderül!

Ha jól tudom grafikus és fotós is vagy. Melyik volt előbb?

Szakmai értelemben előbb lettem tervezőgrafikus, viszont már kamaszkorom óta fotózom. A fotózás iránti szenvedélyem apukám analóg Zenit gépével kezdődött. Befűzte a filmet, megmutatta, hogyan kell beállítani a gépet én pedig nekiálltam fotózni.

Hogyhogy szakmádat tekintve végül grafikus lettél?

Nem meglepő, hiszen apu, a nagybátyám és a testvérem is grafikus. Számomra teljesen egyértelművé vált az ő munkájukat látva, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni, így nem is hezitáltam sulikeresésnél, célirányosan a Budapesti Műszaki Főiskola könnyűipari mérnök, nyomda-média technológia szakirányán tanultam tovább, és itt is végeztem nyomdaipari mérnökként média szakon. A suli folyosóján nagybátyám tablójára bukkanva kiderült, hogy ő is ugyanitt szerezte meg a diplomáját.
Részlet Zsuzsi egyik saját örömére készített projektjéből, a Simpicity fotósorozatból

A fotózást teljesen autodidakta módon tanultad?

Anno felvételiztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó szakára is, de két kör után nem kerültem be a harmadikba, így végül autodidakta módon sajátítottam el a tudást, sok kísérletezéssel. Majd egy OKJ-s képzést is elvégeztem.

Melyik műfajt érzed jobban a magadénak?

Nagyon sokáig a fotózást éreztem hozzám közelebb álló műfajnak, most viszont már fele-fele arányban van jelen a grafika és a fotó, egyre inkább szeretem a grafikát is, különböző illusztrációkat rajzolni, vagy épp egy márka arculatát megálmodni, már nem tudnám eldönteni, hogy melyik számomra a fontosabb.
Testvéréről, Kőfaragó Annáról készített fotó és grafika

A testvéreddel, Kőfaragó Annával még nyáron beszélgettünk. Említette, hogy a családban mindenkinek van kapcsolata a művészetekhez. Milyen érzés volt egy ilyen családban felnőni?

Nekem ez teljesen természetes volt, ugyanakkor kiskorunktól kezdve észrevétlenül formált is minket, hiszen minden problémát kreatívan oldottunk meg. Például, ha baba konyhabútort szerettünk volna, nem készen szereztük be, hanem apuval közösen készítettük el, hatalmas karton dobozokból. Szerencsések vagyunk, mert nagyon inspiráló közegben nőttünk fel.

Volt elvárás a család részéről, hogy művészi pályára menjetek?

Egyáltalán nem. Szüleim mindig mindenben a legnagyobb szabadságot adták nekünk, nem voltak elvárásaik a tanulmányi eredményeinket illetően sem, mondván, a saját sikereink érdekében kell tanulnunk, nem nekik. Ezt a fajta természetes szabadsággal vegyes támogatást minden téren megkaptuk, bármilyen szakmai irányt támogattak volna, amit mi szerettünk volna. Talán pont ennek köszönhetően indultunk el ugyanazon az úton, mert nem volt rajtunk nyomás, vagy elvárás.
A svájci Lujoy bag számára készített termékfotói

A szüleitek mit szólnak a munkáitokhoz?

Anyu mindig odáig van a munkáinkért, sosem kritizálja. Ő rajongó típus, ha rólunk van szó. Inkább nővéremmel beszéljük át szakmailag a projektjeinket, vagy a grafikáimnál apu szokta megmondani, ha mondjuk anatómiailag, vagy úgy általánosságban, a rajzot illetően, ha valami nincs rendben, hiszen ő festőművész is, és rajzot is tanít. Jó érzés, hogy hozzá tudnak szólni a projektjeinkhez, és közösen ötletelni is nagyon szeretek.

A testvéreddel, Annával is véleményezitek egymás munkáit?

Még a publikálást megelőzően átküldjük egymásnak, megosztjuk észrevételeinket, ez alap nálunk, mivel előfordulhat, hogy a másik friss szemmel észrevesz olyan részleteket, amiken lehetne még javítani. Ez egy munka, és fontos, hogy a megrendelő előtt lássuk az esetleges hibákat, vagy azt, ha szükséges valamin változtatni.

Hogyan készülsz egy esküvői vagy jegyes fotózásra? Mennyi időt és energiát vesz igénybe?

Egy esküvő mindig összetett, az e-mailezés után először leülünk beszélgetni a párral, hogy kialakulhasson valamiféle bizalmi viszony hármunk között. Ez azért szükséges, mert nem szeretek beállított fotókat készíteni, viszont ehhez nem árt, ha kicsit jobban megismerjük egymást és természetesen tudnak viselkedni a jelenlétemben, illetve én is tudjam, hogy mi passzol hozzájuk igazán. De ha ez nem működik, szívesen segítek és instruálom is őket. A fotózást megelőzően küldök olyan inspiráló képeket, amiket stílusban vagy helyszínben hozzájuk illőnek találok, és átbeszéljük az esküvő stílusát, a menetrendet és a részleteket. Amikor a fotózás helyszínén vagyunk, igyekszem láthatatlanná válni, és úgy fényképezni, hogy ne feszengjenek. Előfordult, hogy mindennek ellenére nem sikerült oldottan viselkednie a párnak, ezért ittunk egy kicsit.:) Miután ellazultak attól az 1-2 kortytól, már sínen volt a fotózás is. Az első képeket mindig megmutatom nekik, mert ettől rendszerint megnyugodnak. Mivel nagyon kíváncsi vagyok, sokszor ha tehetem, már a fotózás napján elkezdem kiválogatni a legjobb képeket, mivel csak ezeket dolgozom ki. Ez egy jegyes fotózásnál 20-25 kép, ezek elkészítése pedig 1-2 órás feladat, majd ezt követően kerül sor az utómunkára. Az esküvői fotózás ennél jóval hosszabb, a szertartások számától is függ, hiszen sokszor egy napon tartják a polgári és az egyházi esküvőt, valamint az előkészületeket is meg szoktam örökíteni, illetve az esküvői torta felvágását, majd egy keveset a buliból. Ezután szoktunk csak hazamenni. Egy esküvői fotózás időben lehet akár 8, 10 és 14 órás munka is. Jelenleg egy olyan pár esküvői meghívóján dolgozom, akik egyúttal esküvőjük fotózására is felkértek. Ez mindig külön öröm számomra! Rengeteget szoktunk ötletelni a jegyesekkel, mivel elég sok tapasztalatra tettem szert esküvők terén az elmúlt évek során, így nem csak a fotókról, de sokszor a lagzi tervezésével kapcsolatban is kikérik a véleményem, én pedig szívesen segítek, bátorítom és megnyugtatom őket. Gyakorlatilag kézen fogva segítem őket a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban, így ez egy elég komplex terület.

Előfordul, hogy csakúgy, a magad örömére fotózol?

Igen, abszolút. Sokszor kitalálok egy koncepciót, amelyhez keresek modellt, és végül megvalósítom pusztán kedvtelésből.
Zsuzsi egyik, saját örömére készített projektje, a Back to the 90's című fotósorozata


Van olyan műfaj, akár fotózásban, akár grafikában, amelyben szívesen kipróbálnád magad, de még nem volt rá lehetőséged?

Gyakorlatilag nincs olyan műfaj fotóban, amiben ne próbáltam volna ki magam, de szívesen készítenék több divatfotót, valósítanék meg összetettebb koncepciókat. Ebben is dolgoztam már, de nagyon érdekel ez a terület, örömmel vállalnék még több ilyen jellegű megbízást. Illetve nyitnék az analóg fotózás világa felé is. Ami a grafikát illeti, vonalrajzokat szeretek a legjobban készíteni, de akvarellel is festenék többet, illetve kipróbálnám a fotó és grafika kooperációját is egy-egy képsorozaton belül.
Az ANNIKOSILK számára készített fotói


Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Többféle eredményemre is nagyon büszke vagyok, szakmai értelemben az ELLE Magazinban megjelent fotóimra, a tavalyi Mountex terepfutó kampány képeimre, melyek a Váci úti és a budaörsi üzletük hatalmas ablakaiban is ott virítottak, vagy a szerelem projektjeimre, amelyeket a magam örömére készítek. Legutóbb a '90-es évek hangulatát idéző deszkás fotósorozatot készítettem, illetve egy letisztult, mai sorozatot Simplicity – egyszerűség néven, ebben az esetben is kitaláltam egy koncepciót, onnantól kezdve, hogy milyen ruhákat szeretnék fotózni, egészen odáig, hogy kerestem a megvalósításhoz egy modellt a baráti társaságomból. Ezeket a projekteket azért szeretem, mert egy olyan ötletet valósítok meg, amit én találtam ki a legapróbb részletekig, és a végén azt az eredményt kapom, amit látni szeretnék. Az is nagyon jó érzéssel tölt el, ha viszontlátom munkáimat nagyobb cégek platformjain, pl. az Adrienn Feller márkának készített fotóimat, az Annikosilk kendőket, Lujoy bag-eket is nagyon szívesen fotóztam, mert szerencsémre szabad kezet kaptam, pusztán pár kérésnek kellett eleget tennem. Grafikákban a saját esküvőnkre készített szuperhősöket ábrázoló anyagomra voltam rendkívül büszke, amit már megirigyeltek, így más párnak is készítettem hasonlót.
Zsuzsi saját esküvőjére készített, különleges grafikái
„A mi szuperhőseink mind "segítenek az esküvőben", amit nekik rajzoltam, mind elegánsak":)

Mi volt az eddigi legnagyobb sikerélményed?

Legnagyobb nincs, mert általában az aktuális eredmény szokott az lenni, és külön sikerélmény, ha a megrendelőnek egyből tetszik a tervem.
Korábbi kísérletek a fotó és grafikai technikák vegyítésére


Milyen szakmai terveid vannak a jövőre nézve?

Szeretnék egy új, mobilbarátabb honlapot, mert a mostani eléggé fogyasztja az adatforgalmat, de ugyanez a letisztult stílus fogja jellemezni, mint a jelenlegit. Ezen kívül a divatfotózásban is szeretnék jobban elmélyülni, szeretném magam ebben a műfajban többször kipróbálni. Élvezem, hogy a grafikában és fotózásban is más-más feladatok vannak, így sosem unom meg egyiket se, de számomra talán a koncepciók megvalósítása a legfontosabb, bármelyik területen. Nem tudnék csak egyféle műfajban alkotni.


Még több munkáért, szemet gyönyörködtető fotóért látogassatok el addig is Zsuzsi honlapjára, aktualitásokért pedig Facebook oldalára!