Ismerjétek meg Kiss Lou-t, a tehetséges, jelenleg Barcelonában élő illusztrátor-grafikust, akinek szuper grafikáit olyan zenekarok plakátjain láthattátok már, mint Szabó Balázs bandája vagy Carbonfools, de Steiner Kristóf tulajdonában lévő, Új Kelet című izraeli, magyar nyelvű havilapban is rendszeresen jelennek meg gyönyörű illusztrációi. Ha szeretnétek megtudni, honnan indult Lou karrierje, és mi a legnagyobb álma, olvassátok el vele készült interjúnkat! 

Kérlek, mesélj pár szóban magadról. Ha jól tudom, jelenleg Barcelonában dolgozol grafikusként. Milyen előzményei voltak a barcelonai karriernek és hol végeztél grafikusként?

Az Alföldön születtem és nőttem fel, a családommal később laktunk Szegeden is, aztán Sopronba költöztünk, majd végül Budapestre. Valószínű ebből adódik, hogy szeretek új városba menni, és nem stresszként élek meg egy költözést, hanem kalandként. Így legalább úgy érzem, hogy mindenhol otthon vagyok. Grafikusként Sopronban végeztem a Handler Nándor Szakképző Iskola művészeti szakán, utána pedig két évig voltam a Soproni Egyetem tervezőgrafika karán, amit végül otthagytam a spanyol állásajánlat miatt. A Handlerben nagyon jó tanáraim voltak, azon túl, hogy inspiráltak és biztattak, szakmailag egy masszív alapot kaptam grafika terén, amire később tudtam tovább építeni. Középiskola utolsó évében kaptam az első grafikai megbízásomat, egy amerikai zenész koncert plakátját terveztem meg. 
Roger Harvey plakát, melyet Lou a középiskola utolsó évében készített

Mióta élsz Barcelonában? Hogy érzed magad ott?

Két éve költöztem ki Barcelonába, egy gyakornoki állás ajánlat miatt. Már jóval azelőtt, hogy lejárt volna a szerződésem, tudtam, hogy tovább szeretnék itt maradni, mint azt eredetileg terveztem. Jelenleg egy amerikai cég itteni csapatában dolgozom grafikusként, és nagyon élvezem. Barcelona gyönyörű város! Az épületeknek saját karakterük és ritmusuk van, szeretem, hogy néha megcsap a tenger sós illata.


Hol tervezel később letelepedni? Maradsz Barcelonában vagy továbbállsz?

Azt még nem tudom, hogy hol szeretnék letelepedni, ez sok mindentől függ. Szeretnék több helyen lakni, mielőtt véglegesen választok. Ha minden jól megy, nyár végén Londonba költözöm, ahol befejezem az egyetemi tanulmányaimat illusztráció szakon. Egy ideje már fontolgattam, hogy továbbállok Spanyolországból, csak nem voltam biztos abban, hogy merre. Bár Barcelona nagyon szép hely, hosszútávon, életvitelszerűen nem tudnék itt élni, ugyanakkor biztosan vissza fogok térni látogatóba.



Hogy kezdődött illusztrátori pályafutásod. Mikor tudatosult benned, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Akárcsak a legtöbb kisgyerek, én is imádtam rajzolni. Tinédzserként már céltudatosan animációtervezőnek készültem. A grafika viszont teljesen véletlenszerűen jött középiskolában, amikor szakosodni kellett. Akkor még nem sok fogalmam volt arról, hogy ez mit is takar pontosan, viszont az első óra után tudtam, hogy ez lesz az az út, amin el szeretnék indulni. Az OKJ vizsga egyik része kreatív versillusztrálás volt, ott jöttem rá, hogy igazából ezen a terepen teljesen magabiztosan mozgok és teljes belefeledkezéssel tudom csinálni. Bár a grafikánál megvolt az alapom, a digitális illusztrálást autodidakta módon tanultam meg. Az első magazin illusztrációmat követő visszajelzés volt az, ami végleg megerősített abban, hogy ez lesz én utam. 



Az Instagram oldaladon több munkád is Szabó Balázs bandájához köthető, illetve mint ahogy egy korábbi, veled készült interjúból megtudtam, a Carbonfools-nak is terveztél lemezborítót. Hogy találtak meg ezek a munkák?

Mindig is érdekelt a koncertplakát illusztrálás. Itthon sajnos ez annyira nem elterjedt, de Amerikában vagy Angliában nagy kultúrája van. Érettségi után nem sokkal hallottam a hírt, hogy a Carbonfools plakátversenyt tart a rajongók között. Nem tartottam magam esélyesnek, úgy éreztem, szakmailag lesznek nálam jóval erősebbek is a jelentkezők között. Pont ezért is lepődtem meg, amikor szóltak, hogy nyertem. A koncert után a menedzserük elkérte az elérhetőségemet, hogy megkeresnének később munkával. Pár hét múlva már egy miniturné plakátjukon dolgoztam, egy hónap múlva pedig a nagylemezük megtervezésére kaptam felkérést. Ez hihetetlen érzés volt, és hatalmas löketet adott. A kapcsolatoknak köszönhetően utána több megkeresést is kaptam, így volt szerencsém dolgozni olyan hazai zenekarokkal mint a Mongooz and The Magnet, Ivan and The Parazol, Hold Utca és Szabó Balázs bandája. De jó pár olyan hazai előadó van még, akivel nagyon szeretnék együtt dolgozni, többek között feltörekvő, kisebb bandák is. 


Mi hat rád inspirálóan? 

A fő motivációm a zene vagy a zenélés. Akár egy dalszöveg részlet, akár egy dallam, amiről eszembe jut valami. Természetesen fontosnak tartom, hogy lépést tartsak az aktuális design trendekkel, a piaci igényekkel, és a kortárs alkotókkal. Az egyik legjobb oldal erre a Behance, tanulás szempontjából pedig inkább a Youtube.



Munkáid rendszeresen jelennek meg a Steiner Kristóf tulajdonában lévő Új Kelet c. magazinban. Hogy kezdődött az együttműködésetek? Mit érdemes tudni erről a lapról?

Az Új Kelet egy Izraelben (és most már Budapesten is) megjelenő újság, ami egyúttal az egyetlen magyar nyelvű lap. Az ott élő magyar közösség nagy becsben tartja, hiszen a lap télen ünnepelte a 100. évfordulóját, amit egy dupla kiállítással ünnepeltünk: először Tel Avivban, majd Budapesten voltak a címlapgrafikák megtekinthetőek. Kristóffal 2016-ban egy előadás után találkoztam személyesen, ahol megmutattam neki néhány munkámat. Nem sokkal később pedig szóba jött, hogy új alkotókat keres az újsághoz. Akkor próbaként megkaptam az adott hónap címlap illusztrálását, amivel nagyon meg volt elégedve és azóta tart ez az együttműködés. Mivel nem Izraelben élek, mint a szerkesztőség legtöbb tagja, így először mindig alapos kutatómunkát végzek az adott témáról, hogy képben legyek. Címlapillusztrátorként fontos, hogy magabiztosnak érezzem magam az adott témában, hiszen csak arra lehet felépíteni a grafikát, úgy, hogy az figyelemfelkeltő legyen és átadja az adott üzenetet is. Kristóf és Éva (főszerkesztő) egyébként nagyon rugalmasak, szabad kezet adnak a téma kiadása után, és támogatnak akkor is, ha a grafikám néha egy kicsit merészebbre sikerül. A távolság ellenére is abszolút könnyű az együttműködés.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Általában mindig a legújabb munkáimmal vagyok a legjobban megelégedve, ami jelenleg egy Rudyard Kipling illusztráció első része. A másik grafika, amivel szintén hasonlóan meg vagyok elégedve, az pedig az Új Keletnek készült munkám, ahol a tolerancia vs intolerancia volt a téma, hogy ki mennyire “tősgyökeres” Izraelben. Itt Michelangelo Ádám teremtése című alkotását vettem alapul, ahol a két kéz vagy egy hidat fog alkotni, vagy pedig egymásra fog mutogatni. 

Lou  Rudyard Kipling egyik művéhez készített illusztrációja


Az Új Kelet Magazin részére készített illusztrációja Michelangelo Ádám teremtése című alkotása nyomén

Hogyan állsz neki egy munkának? Milyen eszközökkel dolgozol? Készítesz vázlatokat, vagy egyből digitálisan látsz neki az alkotói folyamatoknak?

Ez eléggé feladatfüggő, de szinte mindig digitálisan kezdek hozzá. Egy “meditáció” szerűvel indítok, fejben teszem össze, hogy körülbelül hogy fog kinézni az adott grafika, aztán pedig digitális felvázolom Photoshopban, majd pedig színvariációkat csinálok. Számomra a megfelelő színkombináció eldöntése a legnehezebb, szerintem azon áll vagy bukik a grafika. Nagyon ritka, amikor kézi vázlattal indítok. Leginkább csak akkor, ha komplex feladatról van szó, például egy lemezborító. Ilyenkor akár még kis makettet is csinálok magamnak, és utána könnyebb digitalizálni a dolgokat.


Mely illusztrátorok/művészek munkáit figyeled? Akár hazai a szcénából, akár a külföldiek közül.

Többnyire külföldi művészeket követek figyelemmel. Az egyik korai inspirációm az angol Dan Mumford, aki film - és rock zenekaroknak tervezett plakátjairól lett ismert. Magazinillusztráció terén a kanadai Sébasiten Thibault nyűgözött le teljesen a munkáival, zseniálisan tud ütős üzeneteket megfogalmazni viszonylag kevés formával és színnel. Szintén többnyire plakátokról híres afrikai származású Ian Jepson-t is fantasztikusnak tartom, nagyon üde és lendületes grafikái vannak. Illetve, az orosz származású Alexandra Dvornikova munkáitól és azok hangulatától vagyok újabban odáig. Hazai alkotók közül Csepella Olivér munkásságát figyelem, nagyon frappáns grafikái vannak, illetve Szegedi Katalin és Rofusz Kinga nagy példaképeim.


Mi a legnagyobb álmod vagy terved a jövőre nézve?

A terveim között most elsősorban London szerepel és az, hogy lediplomázzak. Alkalomadtán pedig szeretnék újra visszatérni a zenéléshez, évekig zongoráztam alsóban és újabban egyre jobban hiányzik. A legnagyobb álmom viszont, hogy gyerekkönyveket illusztrálhassak. A szüleim mindig a legcsodálatosabban illusztrált könyvekből meséltek, és ez nagyban hozzájárult a kreativitásomhoz. Szeretném én is ezt átadni a most felnövő gyerekeknek.


Ha tetszett Kiss Lou-val készített interjúnk, kövess minket a Kasmíranyó Facebook oldalon!

Ha Kiss Lou munkáit szeretnétek alaposabban szemügyre venni, látogassatok el Instagram és Behance oldalára  is!