Kőfaragó Anna munkái minden bizonnyal sokaknak ismerősek, hiszen a Felelős Gasztrohős Alapítvány oldalain nap, mint nap feltűnnek különböző, fontos ügyek kampányaihoz kapcsolódó, figyelemfelkeltő grafikái.  Anna vallja, hogy a titok a jó koncepcióban rejlik, a munka mindig csapatban a legjobb, egyéni vállalkozóként szerencsés módon párhuzamosan több csapatnak is a tagja lehet. Beszélgetésünkből megtudhatjátok, miként lett formatervezőből grafikus, hogyan került a Felelős Gasztrohőshöz, és azt is, milyen volt élete első komplett városarculati munkáját Velence számára megalkotnia!

Fotó: Kőfaragó Zsuzsi

Mesélj egy kicsit magadról, mióta tudod, hogy grafikusként szeretnél dolgozni?

A családunkban mindenki kötődik valamilyen módon a művészetekhez, édesapám, Kőfaragó József festőművész és grafikus, édesanyám is kiválóan rajzol, anyai nagyapám is hobby szinten rajzolt és festett, és nagybátyám, Kőfaragó Gyula is elismert grafikus, testvérem pedig, Kőfaragó Zsuzsi, fotós. Eredetileg építésznek készültem, de végül a Budapesti Műszaki Egyetem gépészkar, Ipari termék- és formatervező szakán végeztem. Utólag nem bántam meg, hogy így alakult. A képzés alatt tanultunk grafikát is, ekkor hasított belém a felismerés, hogy inkább ezzel szeretnék foglalkozni. Amikor végeztem az egyetemen, már tudtam, hogy egy ügynökségnél szeretnék elhelyezkedni, alaposabban körbe is jártam a témát, megnéztem egy csomó cég portfólióját, és beadtam a jelentkezésem a számomra szimpatikus helyekre. A válság kicsit nehezítette a helyzetem, de végül sikerült bejutnom egy olyan ügynökséghez, ahova nem is kerestek embert. Végül öt évet töltöttem a Cafe Communications-nél, a cégcsoporton belül a Cafe Design egyik vezető grafikusa voltam, ahol szövegírásba, koncepcióalkotásba is belekóstolhattam. Tavaly megalapítottam saját vállalkozásomat, mert ki akartam próbálni magam, a meglévő tapasztalataimat, a munkám iránti szenvedélyemet jobban kamatoztatni, és vonzott, hogy új embereket ismerhetek meg, vállalkozóként pedig új dolgokat tanulhatok.

Milyen egyéni vállalkozóként dolgozni, hogy tetszik a munkának ez a formája?

Nagyon tetszik, flottabbul mennek a projektek, mert nincs információvesztés, mint a cégeknél, hisz minden munkafolyamatot én végzek az ügyféllel való kapcsolattartástól kezdve, az adminisztráción keresztül az alkotásig, nyomdakész anyagok létrehozásáig. Sokkal szabadabb, mert én válogatom meg, hogy kivel és hogyan szeretnék dolgozni. Egyetlen hátulütője, hogy mivel egyedül dolgozom, sokkal jobban kell koncentrálnom, mert itt nincs egy kontroll ember, aki felülbírálhatná a munkám. Mindig is szerettem csapatban dolgozni, ezért volt bennem egy kis félelem, hogy ez hiányozni fog, de aztán rájöttem, hogy minden megbízóval egy külön csapatot alkotunk, így több csoportban is jelen vagyok, ami sokkal inspirálóbb, mert több embertől kapok visszajelzést. Ügyesen kell beosztani az időmet, a különböző munkafolyamatok, párhuzamos feladatok egymáshoz hangolása miatt.

Formatervezéssel végül nem is foglalkoztál?

De, volt szerencsém a Schiszler Pálinka üvegét megtervezni, amivel díjat is nyertünk, és szerencsére az emberek is nagyon szeretik. Úgy értesültem a tulajdonostól, hogy a fesztiválokon elkérik az üres üveget, ami fantasztikus érzés. Az egyetemi évek alatt elsajátított konceptuálisabb gondolkodásmód pedig nagyon jól jött az ügynökségnél, és ezért egyéni vállalkozóként is jobban meg tudok felelni az megbízóim igényeinek. Szeretem, ha van egy vezérfonal, ami segít kibontani az ötletet a munkáimban. Szerintem, ha jó a koncepció, az egész arculat vagy rendszer magától értetődővé válik. 
Fotó: Gróf Annamária

A Felelős Gasztrohős esetében mi volt a vezérfonal?

Igen, mert ott is van egy vezérfonal, az Alapítvány neve és a már meglévő alapfigurája, ami értelmet ad az egész márkaarculatnak. A Felelős Gasztrohősnél önkéntesként dolgozom. Nagyon örülök, hogy közösen sikerült egy szerethető, modern arculati világot kialakítanunk az Alapítványnak.

Mi volt eddig a legnagyobb szabású projekted?

Mostanság a Felelős Gasztrohős a legnagyobb, mert ez egy teljes arculatváltás volt, és a kommunikációba is beleszólhattam, például az infografikus közlésmódot is belevittem, hogy egy könnyedebb stílusban lehessen megszólítani az embereket, ami ugyanakkor jobban rögzül az egyértelmű közlésforma miatt. A Laura Beauty is egy nagyszabású munkám volt, itt prémium márkát kellett tervezni. Ez azért volt hatalmas feladat, mert teljesen az alapoktól kellett felépíteni, csakúgy, mint a Peter’s Pasta street food tésztázót, ahol az arculat mellett az enteriőrt is én terveztem, valamint a Velence városarculatot és ajándéktárgy kollekciót, ami szintén a szívem csücske.
Fotó: Kőfaragó Zsuzsi

A családi receptkönyvetek, a Sülve-főve együtt családi recept- és emlékkönyv is nagy nyilvánosságot kapott. Hogy kezdődött ez a történet?

Arra gondoltunk húgommal, hogy anyukánk hatvanadik szülinapjára egy személyre szóló ajándékot adunk. Ezért arra jutottunk, hogy összeszedjük a családi recepteket és a hozzájuk tartozó sztorikat. Óriási munka volt a  Sülve-főve együtt elkészítése, kilenc hónapig tartott. Igazi szerelem projekt volt, mert a főzéstől kezdve, a fotózáson és tördelésen át egészen a nyomdai anyag elkészítéséig mindent mi csináltunk. Magánkiadáson keresztül jelentettük meg, online árusítjuk, de a karácsonykor a Wampon és pár Könyvmolyképzős boltban is meg lehet venni, továbbá a Peter’s Pastában is kapható.
Fotó: Kőfaragó Zsuzsi

Már beszéltünk arról, hogy a Felelős Gasztrohősnek is dolgozol önkéntesként. Hogy kerültél a szervezethez?

A Felelős Gasztrohős Alapítvány szeretett volna részt venni az ARC Plakátkiállítás Civil szervezetek számára kiírt pályázatán. Grafikust kerestek, és az egyik alapítótag, egy kedves barátom barátja volt. Beajánlott, én pedig örömmel elvállaltam. Sikerült egy olyan koncepciót kitalálnom, amivel megnyertük a kategóriában a fődíjat. A Hol van Waldo? mintájára, böngészős stílusban rajzoltam egy részletgazdag plakátot, amin például meg kellett keresni a kizsákmányolt rákhalászt vagy az elszórt PET palackokat, génmanipulált kukoricát evő kislányt, és a többit. A plakát segítségével hívtuk fel a Felelős Gasztrohős társadalmi működésére és céljaira a figyelmet. Ezután Juditék (Varga Judit, ügyvezető) többször is megkerestek, így kezdődött a közös munka, amit önkéntesként végzek. Nagyon szeretek nekik dolgozni, egyrészt mert nagyon jól tudunk együttműködni, másrészt mert rengeteg biztatást és elismerést kapok, rendkívüli bizalommal és támogatással vannak felém. Ez a fajta közeg szinte szárnyakat ad, így nem csoda, hogy én is jól tudok teljesíteni egy ilyen háttérrel, arról nem is beszélve, hogy a munka során barátokká váltunk, ami külön fantasztikus érzés.

Melyik kampányötletük volt grafikusként a kedvenced, és melyiket találod személyesen a leghasznosabbnak?

Mindkét tekintetben a Felelős Gasztrohős hazai Superfood kampánya lett a nagy kedvencem, mert fontosnak tartom, hogy felnyissuk az emberek szemét, hogy a magyar, szezonális ételek is vannak annyira jók, mint a külföldiek. Viszont sokkal fenntarthatóbbak azáltal, hogy nem utazzák körbe a világot. Fontos kommunikálni, hogy nincs olyan étel, ami mindenek fölött áll, hiszen mindegyik jó, vagy szuper valamiben. Örülök, ha a külföldi superfood iránti rajongást sikerül kicsit háttérbe szorítani. Ráadásul vizuálisan is sikerült egy olyan világot alkotni köré, ami népszerűvé tette. Rengeteg helyen megosztották, szerették, és meghozta azt az áttörést, amiről évek óta álmodoztunk, sokkal nagyobb médiafigyelem irányul rájuk, mint korábban. Örülök, hogy a tervekkel én is hozzá tudom segíteni őket ahhoz, hogy minél szélesebb körben ismertté váljanak.
Milyen projekten dolgozol aktuálisan?

Jelenleg is több márkát is gondozok, most éppen egy terméktervezési projekten is dolgozom. Amit fontos megemlítenem, hogy a Velencei-tó számára terveztem egy új városarculatot. Velence Magyarország egyik népszerű tava, ahova az ember rendszerint családdal, baráttal, vagy a szerelmével utazik. A Velence nevében megtalálható a VELE szó, a kollekció koncepciójának ez adta az alapját, így vizuális formában jeleníti meg a megosztás érzését. A kollekcióban fellelhető tárgyak nem csak Velencére, de önmagukra is reflektálnak, így lesz a kulacs frissítő, a kávés bögre pörgős, a mobiltöltő feltöltődés, vagy a szatyor kényelmes. A páros pólók feliratai szintén alkalmazhatóak Velencére is, de közben mesélhetünk velük a hozzánk közel álló emberekről, barátainkról, családtagjainkról is. A Velence Korzón található szuvenírboltban is kapható, így ezeket az ajándéktárgyakat bárki beszerezheti.
Mi a bevett munkamódszered, hogy kezdesz el kísérletezgetni, alkotni? Milyen technikával készíted képeid?

Miután eszembe jut egy ötlet, nekiállok papíron firkálgatni, ha jónak találom, gépen véglegesítem, de sokszor digitális rajzpadon dolgozom. Print anyagnál tervezés során többször készítek makettet, és ez alapján tovább tökéletesítem. Manuális technikákat ritkán használok. Az ügynökségi múlt miatt szerencsére elég gyorsan jön az ötlet. De sokszor kísérletezgetés közben jön a végleges verzió.
Fotó: Kőfaragó Anna

Melyik manuális technika áll hozzád a legközelebb?

Kiskoromban nagyon szerettem grafittal rajzolni, meg a festés is elég jól ment. Egy korai művemet, a „Tulipán nyulat” meg is kaptam 29. szülinapomra. Egyébként nem olyan típusú megbízásokat kapok, ahol nagyon manuálisan kéne alkotni, de önmagában a rajzot is imádom.

Kik hatnak rád inspirálóan?

Teljesen változó, hogy mi az, ami tetszik, munkához, gondolkodásmódhoz vagy szemlélethez kötődik. Mivel a munkám során sokkal inkább a feladathoz vagy a megbízóhoz alkalmazkodom, ezért nincs, hogy egy konkrét művész inspirálna. Szeretem nézegetni a Behance-ot, vagy a Packaging of the world oldalát is nagyon szeretem, de feladatfüggő, hogy kell-e inspirálódni, vagy rögtön beugrik a megoldás.
Fotó: Kőfaragó Zsuzsi

Mik a jövőbeli terveid?

Azt gondolom, hogy most a helyemen vagyok, és inkább meg kéne próbálnom egy kicsit fókuszáltabban létezni, nem túlvállalni magam. Egyszer szeretnék egy saját ügynökséget alapítani sok tehetséges fiatallal. Tanítani is nagyon szeretek, imádtam art director lenni, nagyon jól esett, mikor kikérték a tanácsomat a fiatalabbak, hogy még jobb legyen az adott grafikai anyag, szuper érzés volt motiválni őket. A grafikai programokban is szívesen megmutatom ismerősöknek azokat a fogásokat, amik leegyszerűsítik a munkafolyamatokat, így időt spórolhatok nekik. Az is elképzelhető, hogy valamikor tanítani is szeretnék, de ez csak most körvonalazódik bennem.

További szuper munkákért nézzétek meg Kőfaragó Anna Behance oldalát!

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, jelezd egy like-kal! További aktualitásokért látogassatok el Facebook oldalunkra, hogy mindig tudjátok, min ügyködünk éppen. :)