Az Instagramot pörgetve, teljesen véletlenül akadtam Farkas Fruzsi munkáira. Ahogy alaposabban szemrevételeztem alkotásait, egyre jobban el voltam ragadtatva elképesztően kedvesen megrajzolt állatfiguráitól, képeinek pasztelles, kissé álomszerű színvilágától. Ahogy végiggörgettem a profilján található képeket, egyből tudtam: mindenképp szeretnék vele interjút a Kasmíranyóra készíteni! Hogy lesz egy pszichológusból illusztrátor? Hogyan került 3 évvel ezelőtt Ausztráliába és hogyan tölti mindennapjait a távoli országban? Honnan merített önbizalmat ahhoz, hogy megvalósítsa egyik legrégibb és legnagyobb álmát, és végül illusztrátorként dolgozzon? Lapozzatok tovább, ismerjétek meg Fruzsit és nézegessétek bicikliző lemúrját, teadélutánt rendező macskáját, és többi, cuki állatkarakterét!

Egy, a Temporary Designer Tattoos oldalára készült interjú alapján úgy tűnik, korábban nem nagyon mertél belevágni az illusztrálásba. Mikor jött el az a pont, amikor ki tudtad végre kapcsolni az önbizalomhiányt és belevetetted magad az alkotásba?

Igazából az alkotás mindig is az életem része volt, de egy iskolai élmény miatt hatalmas blokk volt bennem a rajzolással kapcsolatban. Kicsi koromtól kezdve illusztrátor szerettem volna lenni, semmi más tevékenységhez nem tudtam ennyire kapcsolódni. Emellett viszont idő- és lappazarlásnak gondoltam, ha rajzoltam valamit, mert sosem gondoltam, hogy elég jól sikerült volna. Ahhoz, hogy ez a blokk feloldódjon bennem, több eseménynek kellett történnie. Felfedeztem a digitális képalkotást, ami levette a vállamról a tökéletességre való törekvés terhét, többé nem nyomasztott, ha elrontottam egy vonalat, hiszen nyomtalanul, könnyedén kijavíthattam. A Kreában (Krea Design Iskola) töltött fél évem során pedig megtanultam, hogy lehet, sőt, kell is szabadon rajzolni, kísérletezni és ezek nem felesleges tevékenységek. Megértettem, hogy az alkotás egy folyamat és nem arról szól, hogy minden előzmény nélkül leülsz és megfested életed művét. Végül a fordulópontot az hozta el, hogy Ausztráliába költöztem. Ez alapból teljesen felforgatta az életemet, nem ismertem szinte senkit, és hirtelen rengeteg időm lett arra, hogy befelé figyeljek és kitisztuljanak a gondolataim. Munkát kerestem, majd recepciósként dolgoztam egy hotelben, de mellette folyamatosan rajzoltam és kezdtem egyre komolyabban venni az álmom. Fokozatosan megérett bennem az elhatározás, hogy muszáj legalább megpróbálnom.
Fruzsi bicikliző lemúrról készült rajza a Temporary Designer Tatoos oldalán is megvásárolható

Volt olyan mentor vagy tanár, aki biztatott, segített végül az elindulásban?

Szakmailag nem volt. A legnagyobb segítségem a barátom volt, aki töretlenül biztatott 6 éven át, hogy végre vágjak bele. Előtte nincsenek lehetetlenek, és ez nagyon inspirálóan hatott rám, engem is fejlődésre motivál. Sokat formált az én néha pesszimista gondolkodásomon az is, ahogy ő éli az életet.
Teadélután

Eredetileg pszichológia szakon végeztél az ELTE-n, majd a KREA enteriőrtervező szakán tanultál fél évet. Dolgoztál vagy tervezel pszichológusi minőségedben is megjelenni a munkaerőpiacon az illusztrálás mellett?

A pszichológusi szakma komoly elkötelezettséget igényel, ami bennem jelenleg nincs meg. Érdekelni továbbra is érdekel, figyelemmel kísérem a legújabb kutatásokat, és szeretek is ebben a közegben mozogni. Az egyetem elvégzése után egyből kiköltöztünk, így lehetőségem sem volt a szakmában igazán kipróbálni magam. Nem tudom, később, ennyi év kihagyás után mennyire tudnék visszatérni a munkaerőpiacra, viszont adott egy olyan alapvető gondolkodásmódot, ami mindentől függetlenül most már a részemmé vált, bármilyen munkát is végzek. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer még keresztezi az utam, sőt akár az illusztrálással sem lenne lehetetlen összekötni.
Kávéházi történet 1.

 
Jelenleg Ausztráliában élsz és dolgozol. Mesélnél egy kicsit arról, mikor és miért költöztél ki? Mi a benyomásod az országról? Hogy érzed ott magad?


2016 szeptemberében költöztem ki a barátommal, aki megpályázott egy phd ösztöndíjat Sydney-ben, amit meg is kapott. Az országot egyszerűen nem lehet nem szeretni! Az emberek elképesztően kedvesek, barátságosak, nyitottak, udvariasak. A zöldövezet mindenhol dominál, és úgy építkeznek, hogy a lehető legkevésbé kelljen hozzányúlni a természethez. A hangulat nyugodt, lelassult és laza. Az emberek a szemedbe néznek, rád mosolyognak, megköszönik a buszsofőrnek, hogy elvitte őket. A szörfdeszkát cipelő, mezítlábas emberekkel pedig a legváratlanabb helyeken is összefuthatsz. Igazából ezt a barátságos és kedves hangulatot még mindig, 3 év után is ámulva tapasztaljuk. Jó érzés, hogy ez az általános, és hogy így is lehet élni - igyekszünk ezt is mindig magunkkal vinni, amikor hazalátogatunk.
Kávéházi történet 2.

Hol tanultál rajzolni? Milyen technikákkal kísérleteztél, mielőtt rátaláltál a vízfestékre és a gouache-ra? Mely kortárs hazai és külföldi illusztrátorok munkáját kíséred figyelemmel?

 A Kreaban Szórády István Ödön tanított, aki egyszerre volt szakmailag és emberileg is szuper, tőle sokat tanultam. A vízfesték és gouache előtt olajfestékkel, akrilfestékkel, pasztellkrétával és szénnel próbálkoztam. A vízfesték rétegelhetősége fogott meg. Az, hogy egyszerre lehet nagyon finom, áttetsző nyomokat hagyni a lapon, de ez bármikor tovább építhető. A gouache-ban pedig pont az ellenkezője tetszik, hogy egy sokkal teltebb felületet hozhatok létre. Szeretem kombinálni ezeket a különböző textúrákat. Külföldiek közül nagyon szeretem Kate Pugsley, Carson Ellis és Cécile Metzger munkásságát. Hazaiak közül pedig Mészely Ilkát emelném ki. De rengeteg tehetséges illusztrátor van, akinek csodálom az alkotásait!
Rókahölgy és az univerzum című kép

A fentebb említett interjúban hangzott el, hogy egyszer nagyon szeretnél mesét illusztrálni. Mely címek és illusztrációk keltették fel a figyelmed az utóbbi évben/években megjelent hazai és külföldi gyerekkönyvek közül? Van személyes kedvenced? Te milyen mesekönyvet szeretnél illusztrálni? 

Az interjú óta ez az álmom valóra is vált, hamarosan megjelenik az első, teljesen általam illusztrált könyv, ami óriási boldogság számomra. Imádom az olyan mesekönyveket, amik nem feltétlenül gyerekeknek szólnak, hanem felnőttként is tudjuk értékelni őket. Ilyen számomra Carson Ellis Home című könyve, vagy Jon Klassen könyvei (pl. The wolf, the duck & the mouse). Nagy kedvenceim még Beatrcie Alemagna-tól A Lion in Paris és az O’Hara testvérektől Hortense and the shadow. Ezek mind történetileg is viccesek, kedvesek, különlegesek, de maguk az illusztrációk is gyönyörűek. Szeretnék én is ilyen könyveket készíteni, amik kicsit elvontak, minimalisták, váratlanok, szakítanak a hagyományos gyerekkönyvekkel. Nagyon tetszenek az olyan könyvek is, amik összesen 1-2 színt használnak az illusztrációikon vagy teljesen elrugaszkodnak a valóságos ábrázolástól.
Fruzsi egyik kedvenc képe saját alkotásai közül

Hogyan készül egy illusztráció? Készítesz vázlatokat? Végzel rajtuk digitális utómunkát?

Ha csak magamnak szánom, akkor nem készítek semmilyen vázlatot, egyből nekiesem a papírnak. A fejemben általában egy nagyon kész kép ugrik már be, színekkel, mintákkal együtt, így az elképzelt kép vezeti a kezem. Ha megrendelésre dolgozom, akkor viszont először mindig készítek egy ceruzás vázlatot, amin még a megrendelő kérhet változtatásokat. Miután megvan a végleges verzió a színpalettával együtt, akkor állok neki megfesteni, de általában ezt sem szoktam előre felvázolni a lapra. Utólag még szoktam szerkeszteni az illusztrációkon digitálisan. Színkorrekciót végzek vagy apróságokon változtatok még (pl. ha nagyon fehér részleteket szeretnék valamire). Nagy szabadságot ad, hogy utólag még bármit lehet korrigálni a technikának köszönhetően.
A My Budapest-sorozat első képe 

Visszakanyarodva Ausztráliához: mit szeretsz a legjobban az országban?

Mi volt a legmeglepőbb élményed vagy tapasztalatod? Amit a legjobban szeretek és ami egyben a legmeglepőbb is volt, az az előbb említett kedvesség az emberek felől. A másik legjobb dolog számomra az óceán, mindig segít kontextusba helyezni az embert. Meglepő volt még, hogy a madarak itt nem csiripelnek, hanem inkább kárognak, ami nagyon mókás. Tegnap viszont összetalálkoztam egy hatalmas pókkal az ajtónk előtt - na az már kevésbé volt mókás.
Egy másik alkotás a My Budapest-sorozatból

Mely munkák jelentették számodra a legnagyobb örömöt az elmúlt időszakban?

A legnagyobb örömöt mostanában az első könyv illusztrációs munkám jelentette. Nagyon hálás vagyok érte és remélem másoknak is sok örömöt fog okozni. Emellett épp az első kiállításomra készülök itt Sydney-ben, ami szintén egy hatalmas boldogság számomra.
Így készülnek Fruzsi képei

Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképp szeretnél pár éven belül elérni?

Szeretnék még többet fejlődni és további könyveken dolgozni. Szívesen látnám a karaktereimet termékeken, vagy dolgoznék együtt még több márkával (korábban együtt dolgoztam a Pauza nevű bolttal, illetve jelenleg is épp dolgozom egy márka arculatán). Annak is örülnék, ha magazinokhoz készíthetnék illusztrációkat. Talán a legnagyobb álmom most egy falikép készítése lenne valamilyen üzletben, vagy akár iskolában, óvodában, kórházban. Szívesen készítenék még több kirakatfestést is, azt imádtam csinálni a Pauzánál.
Lazacok

Hol tudják beszerezni az olvasók matricáidat és egyéb termékeidet , amiket Manard brand név alatt alkotsz?

Jelenleg egy Etsy boltom van, ahol elérhetőek a termékeim és printek az illusztrációimról. Remélem egyszer egy budapesti üzletben is viszontláthatom őket. Addig is viszont itt lehet böngészni közöttük: Manard. Az olvasók a portfóliómat a www.frufarkas.com oldalon érhetik el.