Nemrég a Su Su márka megalkotójával és tervezőjével, Szakács Zsuval beszélgettünk, aki nemcsak gyönyörű textiltárgyait mutatta meg nekünk, de műhelytitkaiba is beavatott minket, megtudtuk kik a példaképei és mely technika áll a szívéhez legközelebb. Munkáit Facebook-oldalán is megtekinthetitek, de ha a Gellért téri Pagonyban jártok, mindenképp vessetek egy pillantást a bolt programszobáiban található mesés Su Su párnákra! 

Kérlek, mesélj pár szóban magadról: mit csinálsz, amikor nem a Su Su műhelyben dolgozol?

Folyton pörgök, de néha megállok kicsit elbambulni. Így tudok töltekezni. A Pagony könyvesboltban is dolgozom heti két napot. Rengeteget olvasok, az írott szó megmozgat, inspirál.

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el tervezéssel-varrással foglalkozni?

Rég választottam a textilt, a varrást teremtőeszközömül. A Kolozsvári Iparművészeti Egyetem textilművészet szakán végeztem el a mesterszakot, és ott is diplomáztam. Középiskolai éveim elején viszont sokkal inkább érdekelt az irodalom és a színház, persze ott motoszkált bennem az önkifejezésnek a plasztikusabb formája is. Aztán, fene tudja, mi történt, néha úgy érzem, inkább a textilművészet választott engem. Azóta sem hagy nyugton!
Mi a kedvenc technikád?

Nagyon sok technikával volt szerencsém találkozni a főiskolai évek során. Imádtam szőni, aztán ez lecsengett. Később Angliában tanultam meg a szabad gépi hímzés és a klasszikus, majd az improvizációs patchwork alapjait. Azóta ebbe valahogy beleragadtam, folyton kísérletezgetek, érdekel, hogy mit lehet még kihozni belőle, hogyan lehet kortárs szemnek/szívnek átadni ezt a régi technikát.

Van olyan, akire példaképként tekintesz, vagy hatással volt a stílusodra?

A színek bolondja vagyok, ezért első körben Malka Dubrawsky textiltervező minta- és színvilága fogott meg, mikor elkezdtem patchwork-özni. Szeretem Katie Pedersen és Jacquie Gering minimál patchwork munkáit is. Meredith Woolnough leheletfinom hímzései is nagy kedvenceim, de szeretem a tradicionális, primitív dél-amerikai hímzéseket is. A nemrég elhunyt Hévézi Endre londoni üvegművész munkái is nagy hatással vannak rám. Vele volt szerencsém pár éve együtt dolgozni, készíteni két színes ólom-üvegablakot egy templomnak.
Kik a célcsoportod?

Erre kicsit nehéz válaszolni, az utóbbi időben készített munkáim elég széles korosztály-skálán mozognak. Rengeteg gyerekeknek szóló párnát, takarót, hátizsákot készítettem. Azonban a modern, „felnőtt” munkáim állnak legközelebb a szívemhez, a letisztult, mégis bensőséges otthon kellékei.
Milyen szempontokat tartasz szem előtt az alkotás folyamatában?

Amikor megrendelést teljesítek, nagyon fontosnak tartom a kommunikációt, úgymond együtt alkotok a megrendelővel, ráhangolódom az igényeire és látásmódjára. Ez egy intim munkafolyamat. Amikor hímzek vagy „csak úgy” varrok, valamennyire biztosan hatnak rám a trendek, de sokkal fontosabbnak tartom az őszinteséget, a folyamat megélését szem előtt tartani. Van egy adag mindfulness a dologban.
Milyen tárgyat készítettél legutoljára?

Két díszpárnát patchwork technikával, egy kifinomult ízlésű, dinamikus lánynak. Nagyon élveztem csinálni.

Hol találkozhatunk munkáiddal?

Facebook-on, a Su Su oldalán, valamint a Bartók Béla úti Pagony programszobáiba is beköltözött néhány, gyerekeknek készült párnám.