Hamarosan itt a nyár vége, ezért úgy gondoltuk, megmutatjuk merre is jártunk a nyáron. Bemutatkozásunk első részében a Kasmíranyó társszerzőjét, Angyal Zsuzsannát ismerhetitek meg, aki Los Angeles-i útinaplóján keresztül mesél kicsit magáról, a városban szerzett élményeiről, tapasztalatairól. 

Hogyan kerültél Los Angelesbe? Mesélj kicsit az útról! 

Civil munkámból adódóan kaptam egy lehetőséget, hogy képviselhetem Magyarországot egy Los Angeles-i expón. Borzasztóan izgatott voltam mind a munka, mind pedig az út miatt. Tizennégy éves korom óta vágytam Los Angelesbe. Eleinte a kedvenc zenekarom iránti rajongás miatt szerettem volna eljutni oda. Ez idővel természetesen változott, de a várost továbbra is lenyűgözőnek találtam, és elsőszámú amerikai úticélként tartottam számon.
Mi inspirált az útinapló elkészítésénél?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az elmúlt években elég sokat utaztam, főleg Kelet-Európában és a Kaukázusban. Az amerikai útra azonban tényleg mérföldkőként tekintek. Szerettem volna, ha ez az út a lehető leghosszabb ideig elevenen élne az emlékezetemben. Már a kiutazás előtt eldöntöttem, hogy mindenképpen előhívatom a digitális géppel készített képeket. A sima fotóalbumba rendezést viszont túl egyszerűnek éreztem. Sokkal jobb érzés úgy mutogatni az emlékeimet a barátaimnak, és a családomnak, hogy egy szép könyvbe vannak rendezve – színesen, szagosan, a saját ízlésemre formálva.
Melyik volt az abszolút kedvenc Los Angeles-i pillanatod?

Meglepő módon nem a Hollywood Boulevard-on való sétálás vagy az óceán megpillantása volt igazán meghatározó. Egy hosszú, városnézéssel töltött nap végén útitervet kellett módosítanom a Los Angeles-i metró lerobbanása miatt, így kötöttem ki a Union Station-ön. A megálló azon túl, hogy a piros metró egyik állomása, az AMTRAK (Amerikai Vasúti Személyszállító Vállalat) egyik leggyönyörűbb épülete is egyben. Korábbi filmes élményekre alapozva emlékeztem a helyre, azonban – a többek között Art Deco stílusjegyeket is magán hordozó – épület teljesen magával ragadott. Az állomás egyik leválasztott szárnyában éppen egy mexikói esküvőt tartottak. A mariachi zenekar hangja betöltötte az egész épületet. Az egész napos gyalogolás után leültem az állomás gyönyörűen rendben tartott kertjébe megenni az utolsó szendvicsemet. Ekkor jelent meg a kertben az ifjú pár az esküvői fotóikat elkészíteni. Az egész annyira hangulatos, boldogsággal teli pillanat volt.
Megmutatnád, melyik a kedvenc oldalad és miért?

Az emlékből fakadóan a kedvenc oldalam is ez a sárga, Union Station-ről szóló oldal lett. Az interneten keresgéltem régi képeket, képeslapokat az épületről és ezeket is az oldalra ragasztottam. Nekem így teljes a kép.
Mi a legmaradandóbb élményed?

Talán az, hogy az Egyesült Államok tényleg olyan, amint amilyennek a filmekben is láthatjuk: hatalmas autók, autópályák és épületek. Nem beszélve a az édességekről, jeges italokról és a légkondi folyamatos járatásáról. Utóbbi nem tartozott éppen a kedvenc élményeim közé, de marandónak biztosan nevezhető.

Milyennek találtad a helyieket?

A helyiek borzasztóan közvetlenek és segítőkészek voltak. Ők hamarabb észrevették, ha eltévedtem, mint én. :) Egyszerre hárman léptek oda hozzám, hogy segítsenek. Én kissé „old fashion” módon szeretem a felfedezni a városokat: útikönyvvel a kezemben rohangálok. Bárhová is mentem, többen szólítottak meg ezt látván, és elegyedtek szóba velem. A helyiek szívesen osztották meg velem, hogy a turista látványosságokon kívül szerintük mit érdemes megnézni a városban.

Hova utazol legközelebb?

Hamarosan Szlovéniába utazom, a nyári szabadságomat fogom ott tölteni. Nagyon szeretem az augusztus végi időszakot, mivel addigra érik be a füge, ami az abszolút kedvencem. A ljubljanai piacon ládaszámra lehet kapni a különböző fajtákat. Az Adria szlovén részén még sosem jártam, így még egy pontot teljesíthetek a bakancslistámról idén nyáron.
Mi a legnagyobb vágyad?

Szeretnék olyan társadalmilag hasznos munkát végezni, amin keresztül megismerhetem a világot is. Az Egyesült Államokba mindenképpen szeretnék még visszatérni. Ha sikerül, arról az útról is biztosan fogok még scrapbookot készíteni.
A következő részben Hollandiában szerzett élményeinket mutatjuk be, addig is olvassátok el egy korábbi bejegyzésünket, melyből kiderül, hogyan érdemes elkezdeni a scrapbook készítést!

Ha tetszett az interjú, kedveljétek Facebook oldalunkat, ahol mindig tájékozódhattok újabb ötleteinkről!