Kezdetek: Az egyéves Pásztohy Panka Móriccal, szülei cicájával
Mikor és hogyan kezdődött a macskák iránti rajongásod?
A cicák iránti rajongásom a születésem után azonnal elkezdődött, ugyanis nálunk mindig volt cica. Cila és Móric már akkor is benne voltak a korban, mikor megszülettem. Anyukámnak is volt cicája még gyerekkorában, így számára természetes volt, hogy felnőttként is tartson macskát. Édesanyámék macskája egy nyolcadik kerületi bérház szobacicája volt, de a nyarakat a Duna mellett nyaralta végig a családdal. Én tízévesen kaptam meg életem első cicáját. Kaposváron laktunk, érte azonban Pestre kellett utaztunk. Ott járt egyetemre a bátyám, és soha nem felejtem el, mikor hozta a pici cicát elénk. Egy hamuszürke lány cica, aki nem kívánt szaporulat tagja volt. Micinek neveztem el, és még a lányom születését is megélte. 16 éves korában halt meg. Édesapám festőművész, és az volt Mici kedvenc szórakozása, hogy feltelepedett a festőállvány tetejére, és munka közben pofozgatta apukám ecsetét. Édesanyám szobrász, ő elkészítette Mici szobrát is. Nagyon szerettük, és nagyon megsirattuk, mikor meghalt.Mici, Pásztohy Panka első macskája
Mici egyik kölyke és a tizenhárom éves Panka
Ha jól tudom, most két cicád is van. Mesélnél egy picit arról, hogyan kerültek hozzád?
Micihez hasonlóan most is mentett cicáink vannak. Az elsőt, akit csak Nagy C-nek hívunk, (de kisebb mint Kis C, de róla majd később mesélek) és egy teknőctarka lánycica, úgy találtam, hogy egyik este hazafelé sétáltam és éktelen nyávogásra lettem figyelmes. Ciccegtem egy kicsit, mire egy csodaszép, ám nagyon sovány kilenc-tíz hónap körüli macska ugrott elém. Kicsit később azonban már az autók között cikázott. Nem volt más választásom, hazavittem. Otthon aztán azonnal ágyban akart aludni. Még orvosnál sem voltam vele, ez mégsem járja gondoltam és kitettem a kertbe. Másnapra eltűnt, én meg azt álmodtam, hogy született egy csapat kiscicája. Nagyon rosszul éreztem magam, amiért kitettem éjjel. De ez csak pár óráig tartott, mert a cica visszajött, és újra jelezte, hogy engedjük be. Szegény a lakhatásért cserébe átesett azonnal az ivartalanításon, így a rémálmom nem teljesült be. Már hat éve ennek, és azóta sem nyávogott hangosan. Már nincs miért. Beköltözött végleg.
A másik cicánk, akit már említettem Kicsi C, és már jóval nagyobb Nagy C-nél. Kicsi C egy Norvég erdei kandúr. Ő a szentendrei BKV múzeum kóbor macskakolóniájának tagja volt. Eredetileg nem érte mentem, de végül az üres macskahordozómba betettem a kis bundást. Egyedüli kölyök volt. Örökbe szerettük volna adni, de a férjem annyira beleszeretett, hogy maradt. Azóta András, aki gyerekkönyveket ír, a meséibe is beleszőtte a cicák iránti rajongását. Mindkét macskánkban van chip is és természetesen ivartalanítottak.
Mit szeretsz a legjobban bennük? Mely tulajdonságuk nyűgöz le a legjobban?
A legjobban azt szeretem bennük, hogy bár két teljesen más karakterű cica, de mindketten nyugalmat árasztanak. A kandúr egész nap ölben lenne, a lánycica viszont óriási kegyben részesít, ha akár csak megsimogathatjuk. Szeretem őket elnézni ahogy alszanak. Megnyugtat.
Hány könyvben szerepelnek cicás rajzaid? Melyik áll a legközelebb ezek közül hozzád?
Majdnem minden könyvemben vannak cicák. A kutyás Pitypang és Lili sorozatomban is szerepel mindkét cicánk, mint mellékszereplők. A legkedvesebb macskás mesém azonban a férjemmel, Andrással közös könyvünk, A kisegér, aki majdnem hős lett. A macskaszereplőit imádom ennek a meseregénynek, egyszerre ragadozók, és ártatlan teremtmények.
Egy életkép megjelenítése illusztrációként, András lányával sétál, a háttérben cicájuk egy galambot bámul meredten
A Szeretem a kiskutyám és Mentsük meg a kiskutyám című kötetek után várható cica témájú meséd is?
Igen, tervezek egy kicsiknek szóló lapozót cicákkal, de előbb utóbb András is biztosan fog írni még macskás mesét, mert ha van a családunkban nálam nagyobb rajongójuk, akkor az ő.
Hány cicád volt eddig? Melyik volt a legkülönlegesebb közülük és miért?
Három cicám volt eddig, és kiskoromban a már említett két családi cica, de rájuk már inkább csak fotókról emlékszem. Választani nem tudok közülük, mert nekem mind egyformán különlegesek.Egy jelenet András és Panka közös mesekönyvéből, A kisegér, aki majdnem hős lett című kötetből

Ha szeretnétek még több illusztrációt látni Pankától, kövessétek Instagramon és hivatalos Facebook oldalán is!
Cicás-sorozatunk nemsokára folytatódik, addig is látogassatok el további információkért és újdonságokért Facebook oldalunkra!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, nyomjatok egy like-ot!
Borító fotó: Manik Attila
Egyéb fotók: Pásztohy Panka