Tavaly év végén jelent meg Ungár Anna Tapírkáék az első zében című meséje Esztojka Mónika kedves rajzaival a Kolibri Kiadó gondozásában. Rögös út vezetett az első illusztrációs megbízásig, előfordult, hogy hosszú időre elfordult az alkotástól, és csak évek múltán ragadott ismét ceruzát. Hogyan talált vissza a rajzoláshoz, és fedezte fel ismét a benne rejlő örömet? Interjúnkból nem csak az előbbi kérdésekre kaphattok választ, de azt is megtudhatjátok, ki az a titokzatos vörös macska, aki visszatérő eleme Mónika grafikájának, illetve a MoArt logójának is állandó eleme. 

Mikor kezdtél el rajzolni? Mik a legkorábbi emlékeid az alkotásról?

Rögtön kezdem is a legtipikusabb válasszal: amióta az eszemet tudom, rajzolok! Az első emlékeim összefirkált mesekönyvekről vannak, óvodában pedig míg a legtöbb gyerek valamilyen játékkal játszott, én a kisasztalnál kuporogtam, én vérre menő küzdelmet folytattam a grafitceruzáért (amiből talán csak össz-vissz két darab volt az óvodai készletben) és rajzoltam. Emlékszem, hogy több "alkotói" korszakom is volt. Azt hiszem a páva-korszakkal kezdtem (igen, a madár), majd következtek a dinoszaurusz rajzok, majd ezt követte a ló-korszak, ami évekig, majdnem általános iskola végéig eltartott. Akkortájt olvastam el a Gyűrűk Urát, ami annyira nagy hatást gyakorolt rám, hogy ezután elkezdtem erőteljesen a fantasy iránt érdeklődni, – ekkortájt főleg sárkányokat, szörnyeket, elfeket, stb. rajzoltam – talán mára kinőttem! 


Hol, mely sulikban tanultál és milyen szakon? Milyen lépések vezettek a MoArt megvalósításához?

Az általános iskola befejeztével a Kisképzőbe vettek fel, kerámia szakra. Érettségi és a szakmai vizsga után Óbudára mentem OKJ-s Képgrafikus képzésre, ahol, mint az utóbb kiderült, Kasmíranyóval évfolyamtársak voltunk! Majd pár éves kitérőt tettem a BGF-en, reklámszakon. Aztán elkezdtem dolgozni. Már nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyi ideig, de több évig gyakorlatilag egyáltalán nem rajzoltam. Nem találtam a stílusomat, nem éreztem késztetést arra sem, hogy egyáltalán ceruzát vegyek a kezembe, és elkezdjek firkálni. Az újabb áttörést a monoton, nem túl megerőltető munka hozta el. Elmentem a Budai Rajziskolába illusztrációs workshopra, amit Pálfi György vezetett Az ott tanultak nagyon sokat segítettek abban, hogy máshogy nézzek művészetre, és szép lassan egyfajta saját stílust alakítsak ki, és ne a rajzokra kapott lájkok számán görcsöljek, hanem azért alkossak, mert örömet okoz! A MoArt története elég viccesen kezdődött. Egyszer a barátnőimmel nálam bandáztunk, és megtalálták a workshopon készült rajzaimat, nagyon tetszett nekik, azt javasolták, osszam meg Facebookon is, ne csak a fióknak rajzoljak. Hosszas biztatás után – mert még sokáig kellett – született meg a MoArt.


Mikor alapítottad meg a saját márkád, a fentebb említett MoArt-ot?

Ha jól látom, 2014. augusztus 5-én hoztam létre az oldalt.

Milyen technikával, vagy programmal dolgozol?

Nagyon sokféle technikát, eszközt próbáltam már ki. Évekig szigorúan csak tollal/ceruzával voltam hajlandó dolgozni, majd bescanneltem és minimális utómunkát végeztem rajtuk Photoshopban. Sokáig a digitális rajzolás amolyan mumus volt számomra. Néztem a kedvenc művészeim munkáit, és úgy éreztem, nekem sosem fog így menni, és egy ideig nem is nagyon volt benne sikerélményem. Azóta fordult a kocka, és most már az megy ritkaságszámba, ha nem digitálisan készülnek a rajzaim. Photoshopot használok, van egy szuper brush-készletem, rengetegféle ecsettel. Már annyira megszoktam, hogy így dolgozom, hogy ha mégis valamilyen tradicionális technikára váltok, és valami javításra szorul, már automatikusan nyomnám a ctrl+z-t.
Móni illusztrációján keresztül pontosan megtudhatjuk, hogyan érdemes cicát ültetni

Hol láthatjuk, illetve láthattuk már grafikáidat? 

Három évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy végig csinálom az Inktober-t. Tulajdonképpen az hozott először áttörést. 31 napon keresztül minden nap rajzolni, méghozzá tollal vagy tintával nagy kihívás volt, de nagyon megérte. Egyrészt miután minden nap posztoltam, egyre többen figyeltek fel rám Instagrammon, illetve jó érzés volt, hogy bár „rá voltam kényszerítve”, mégis sikerült pár tök kreatív és ötletes rajzot alkotnom. Az egyik olyannyira jól sikerült, hogy részt vettem vele a Fiók „Tervezz vászontáskát!” pályázatán, és bár utóbb kiderült konkrét téma volt – amit én jól figyelmen kívül hagytam – viszont annyira tetszett nekik a tervem, hogy végül beválasztottak engem is a nyertesek közé. Elkészült a vászontáska, illetve egy egyéni kiállításra is lehetőségem nyílt. Ez volt az első nagyobb nyilvános szereplésem. Még abban az évben részt vettem a Gamestar Overwatch rajzpályázatán, ahol bár nem nyertem, de a rajzomat kiállították az az évi PlayIT-en. Terveztem dizájnt a Kicsicake-nek, a boltban található süti minták az én alkotásaim. Illetve a Corvin sétányon található Wiener Szalon menü kártyájának a terve is az én nevemhez fűződik. A legutóbbi lehetőségem pedig a Kolibri kiadónál megjelent, Ungár Anna Tapírkáék az első zében című mesekönyv illusztrációinak az elkészítése volt.
A Fiók "Tervezz vászontáskát!" pályázatán a nyertes grafikák között szerepelt Mónika grafikája is

Az előbb említett Tapírkáék az első zében a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg. Mesélnél egy kicsit erről a megbízásról? Hogyan kell elképzelnünk egy ilyen munkafolyamatot?

Több éve, egy Könyvfesztiválon találkoztam Halász Gáborral, a Kolibri Kiadó szerkesztőségi igazgatójával. Névjegykártyát cseréltünk, és ha jól emlékszem Gábor még aznap bekövette a MoArt-ot. Tavaly nyár elején keresett meg, hogy lenne egy illusztrációs munka, érdekelne-e? Persze, madarat lehetett volna velem fogatni! Mint kiderült Anna több illusztrátort is megnézett és az én munkáim tetszettek neki a legjobban. Nyár elején egyeztettem a kiadóval, majd szeptemberben elkezdtem a munkát. Relatív kevés időm volt a rajzok elkészítésére, majdnem három hét éjszakázást jelentett, ami munka mellett borzasztóan fárasztó volt, de nagyon élveztem. A munka leadását követően minimális változtatásokat kértek, így összességében szuper meló volt!
Egy illusztráció Tapírkáék az első zében című kötetből

Volt valamilyen stílus- illetve formátumbeli megkötés, vagy szabad kezet kaptál?


Mikor először egyeztettem Gáborral, mutattam neki párat az aktuális rajzaimból, hogy milyen stílusra gondolnék, nem nagyon kellett győzködni. A kiadó a vázlatok alapján szabad kezet adott nekem, ami nagy segítség volt, és hát, állatokat kellett rajzolni, pont, amit a legjobban szeretek! Annyi volt a formátumbeli megkötés, hogy megkaptam az előtördelt anyagot és a tördelő által jelölt helyekre kellett illusztrációt készítenem adott méretben. 8 db teljes oldalas kép volt és 24 db kisebb kép, valahol kifejezetten nehéz dolgom volt, de azt hiszem sikerült jól megoldanom.
Zumbázó hörcsögök a Tapírkáék az első zében c. kötetben

A MoArt logója egy vörös cica. Ki ez a titokzatos macska, és miért éppen ő a védjegyed?

A titokzatos macska nem más, mint a cicám, Chili! Kifejezetten kedves, mindenhova követ, és hű társként mellettem szundizik, bárhol is rajzolok éppen. Nem igazán szeretem, mikor azt kérdezik tőlem, hogy cicás vagy kutyás vagyok. Mindkét állatot nagyon szeretem, de el kell ismernem, hogy különösen vonz a macskák öntörvényűsége, és az, hogy az ő szeretetüket ki kell érdemelni. Chili sok rajzomon megjelenik, gyakorlatilag elképzelhetetlennek érzem, hogy bármilyen engem ábrázoló rajzon ne szerepeljen (nyilván van kivétel). Tényleg ő az én élő védjegyem!

Milyen oldalakról inspirálódsz? Hogyan látsz neki egy grafikai megbízásnak, tervezésnek?

Az inspirációgyűjtést gyakorlatilag mindig Pinteresten kezdem. De sokszor előfordult, hogy az Instagrammot pörgetve pattant ki egy ötlet a fejemből, ...és persze olyan is, hogy egyáltalán nem volt szükség inspirációra, egyszerűen rögtön jött az ötlet.
Móni, és hű társa chili

Van megvalósításra váró nagy álmod? Ha igen, mi lenne az?

Szeretnék végre főállású grafikusként dolgozni. Mindegy, hogy concept artistként vagy gyerekkönyv-illusztrátorként. Az volna a legjobb ha mindkettő! Na, de ne legyek telhetetlen… Még Óbudán volt az egyik első feladat: Rajzoljuk le, hogy képzeljük el magunkat 30 év múlva. Rengeteg „én már halott leszek” vagy „bolond öregember” kép született, egyedül én voltam földhözragadt: concept artistként a Blizzardnál. (hahahah)

Mikor és hol tekinthetjük meg legközelebb a munkáidat?

Épp nincs konkrét megbízásom, de az Instámat és a Facebook oldalamat igyekszem minél sűrűbben frissíteni újabb és újabb alkotásokkal.