Design és mese

Kasmíranyó

„Nagyon fontos, hogy valamit magadnak is alkoss, örömből." - Buzás Aliz, grafikussal beszélgettünk

2018. február 16. - Kasmiranyo01

28170768_1987005118220442_1370497735_o.jpg
Pár éve olvastam először Buzás Aliz 47-es villamos ihlette kiskönyvéről, ekkor kezdtem el figyelemmel kísérni pályafutását, különböző munkáit, aztán a Köszöntjük kedves utasainkat! könyv megjelenésekor már nem volt számomra kérdés, hogy megszerzem a könyvet. Ezzel párhuzamosan elkezdett bennem körvonalazódni, hogy mindenképp szeretném nektek, olvasóknak is bemutatni őt és munkáit. Aliz mesélt kedvenc budapesti helyeiről, arról, hogyan és mikor érett meg benne az elhatározás, hogy grafikusként szeretne dolgozni, melyik a kedvenc villamosvonala, sőt, még egy hasznos tanácsot is ad pályakezdő társainak! 

28207944_1987005131553774_1470645121_o.jpgBuzás Aliz (Fotó: Valkai Réka)

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy grafikus szeretnél lenni?

Igazából már az első, kiskori emlékeimben is ülök a kanapén és rajzolok. Számomra alap volt a rajzolás, úgyhogy soha nem fogalmazódott meg bennem, magától értetődő volt, hogy ilyen középiskolába felvételiztem. Meglepő volt, hogy az ismerőseim 14-15 éves korukban rengeteget gondolkoztak rajta, hogy mivel szeretnének később foglalkozni, míg számomra sosem volt ez kérdés. Nem értettem, miért nem tudja mindenki.

28081276_1987005081553779_445505345_o.jpgAliz most készülő piac-sorozatának egy képe

Hol tanultál meg rajzolni?

Képzeld, még mindig járok rajzolni a Budai Rajziskolába, szerintem ez egy véget nem érő folyamat, de erre mindjárt visszatérek. Azt hiszem alsós voltam, amikor anyukám beíratott az általános iskolám délutáni rajzszakkörére Szarvason. Aztán a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium után a budapesti Kisképzőbe jártam. Most pedig kikapcsolódásképpen járok rajzolni a Budai Rajziskolába Fábián Noémihez. Hiányzott, hogy embert rajzoljak nagy papírra. Olyan érzés, mintha úszni járnék, nagyon jó, élvezem. Az elején fura volt, kellett két hónap, mire felhoztam magam arra a szintre, mint amin korábban voltam tanulmányrajzban. Előtte, egyetem alatt 5 évig nem készítettem tanulmányrajzot.

28125008_1987005114887109_445006469_o.jpgA Piac-sorozat egy másik darabja

Kiket tekintesz példaképednek?

Az Instagram oldalamat leginkább arra használom, hogy az általam ismert és példaképnek tekintett külföldi grafikusokat kövessem. Nagyon sok van köztük, akikre felnézek. Az itthoniak közül nagyon szeretem Kalászi Benjámint, Szabó Levit, meg Kecskés Juditot. Nagyon inspirálóan hatnak rám a munkáik. A Halisten Stúdiót is nagyon jónak találom.
28082050_1987005101553777_1500421845_o.jpgEgy harmadik kép a Piac-sorozatból

Hogy telik egy napod mostanában? Mivel töltöd az időd? Min dolgozol?

Szabadúszóként dolgozom, van egy irodám. Igazából egy negatív oldala van annak, hogy szabadúszó vagyok, méghozzá az, hogy én vagyok a magam főnöke, így sokkal többet dolgozom, mintha alkalmazott lennék. Vagy nem csinálok semmit, és azon tűnődöm, hogy haladnom kéne a munkával, vagy reggeltől estig dolgozom. Többen vagyunk barátokkal, ismerősökkel egy irodában, de egymástól függetlenül dolgozunk, mert mindenki szabadúszó. Most éppen a Közlekedési Múzeum számára készítek egy kiadványféleséget, de ez egyelőre titkos. Azt szeretem szem előtt tartani, hogy mindig legyenek olyan projektjeim, amiket saját magamnak, saját örömömre csinálok. Nemrég összeírtam magamnak 1-2 tervet, amit szeretnék megvalósítani.
28125640_1987005111553776_1099424218_o.jpgBudapest poszter-sorozat egyik darabja

Grafikáid sokszor Budapest (és tömegközlekedése) témakörét járják körbe. Melyek a számodra legkedvesebb budapesti helyszínek, épületek?

Van egy ilyen szokásom, hogyha valami sikerül, például elfogadják az egyik munkám, vagy kifizetnek, vagy csak történik velem valami jó, elmegyek a Lövölde téri Sommer cukrászdába. Ilyenkor felmegyek az emeletre, ülök a sütiszagban és iszom egy kávét. Régi furcsa képek lógnak a falakon a sütikről, az egész hely hangulata olyan, mint egy vidéki cukrászdáé. Imádom ezt a helyet, mert nagyon otthonosan érzem ott magam. A tömegközlekedés pedig kikapcsol, szeretem utazás közben nézni, megfigyelni az embereket.
28208501_1987005098220444_1868653444_o.jpgAliz egy barátjának készített madaras illusztrációja

Melyik a kedvenc vonalad?

A 47-49-es villamos vonalát szeretem a legjobban, mert amikor felköltöztem Budapestre, a Gellérthegyen volt a kollégium, és azzal jártam a Kisképzőbe. 

Egy korábbi interjúban említetted, hogy sokszor költöztél. Eddig a városnak mely részén érezted magad a legjobban az eddigi lakhelyeid közül?

Vagy tizenhat helyen laktam Budapesten belül, de a 12. kerületben a Kapitány utcában laktunk, ez egy hetedik emeleti, panorámás, nagyon cuki lakás volt. Itt lett kutyám életemben először és ezért ehhez a helyhez mindig fogok kötődni. A 8. kerületi Bezerédi utcában pedig többen laktunk együtt barátok, olyan volt, mint a Jóbarátokban, amit nagyon élveztem. Ahol pedig most lakunk, az már a saját lakásunk, és ezért szeretem.
28081822_1987005128220441_469030270_o.pngRicardo Cassin hegymászóról készült grafika

A külföldi városok közül, ahol eddig jártál, melyik ragadott magával a legjobban?

Minden hely, ahol jártam, egy magával ragadó élmény volt, de azért is élek Budapesten, mert mindig amikor hazaértem, éreztem, hogy mennyire hiányzott. Szeretek átmenni a Petőfi hídon és gyönyörködni a városban. Még nem találtam Budapesten kívül másik várost, ahol élnék. Egyszerűen szeretem a város hangulatát. Azért is csináltam meg a Budapest poszter-sorozatot, mert amikor felköltöztem a fővárosba, lenyűgözött az építészet, és szerettem volna felhívni az ember figyelmét ezekre a csodálatos épületekre.
28169824_1987005088220445_215853966_o.pngEgy kép a Women - Illustration series-ből

A Köszöntjük kedves utasainkat nem az első megnyilvánulása a budapesti tömegközlekedés iránti vonzalmadnak. Hogyhogy mégis vissza-visszatérsz ehhez a témához?

Amikor még a MOME-ra jártam, volt egy feladat, amelynek a filia-fóbia volt a neve, amiből a filiát úgy defíniálták, hogy egy olyan dolog, „amit nagyon szeretsz”. Nem jutott eszembe semmi, ezért választottam a villamost témámul, később pedig azon tanakodtunk az Ádámmal hogy hogy lehetne ezt a témakört jobban felépíteni, így született meg a Köszöntjük kedves utasainkat! című könyv.
28125289_1987005091553778_1914272191_o.pngA Köszöntjük kedves utasainkat! című kötet egy illusztrációja

A Budapestet bemutató poszterek elkészítése mennyi időt vett igénybe? Milyen technikával készült ez a sorozat?

Egy poszter elkészítése két napot vett igénybe, összesen tizennégy posztert készítettem. Ami a technikát illeti, digitális rajzpadon készültek, egy számítógépes program segítségével. Gyakorlatilag egy hónapon keresztül csak ezzel foglalkoztam munka mellett, és hétvégente. Amit nagyon javaslok minden grafikusnak, aki most kezdi a pályát, vagy már dolgozik is benne, hogy csináljon saját projekteket, mert ebből lehetnek később megkereséseik. Nekem a Budapest poszterekből is lett munkám, a Köszöntjük kedves utasainkat! könyv is hozott új megbízást, minden eddigi saját projektem újabb munkákat, megrendeléseket hozott. Nagyon fontos, hogy valamit magadnak is alkoss, örömből.

Kerestek már meg azzal, hogy illusztrálj gyerekkönyvet? Lenne igény részedről ilyen jellegű megbízásra?

Előfordult már, hogy megkerestek, csináltam is egy próbamunkát, de túl felnőttesnek találták a stílusom annak a korosztálynak, aminek szánták. Missziómnak tartom, hogy fejlesszem a gyerekek vizuális kultúráját, de a babás, cuki dolgokkal nem tudok azonosulni. Egy érdekes tartalmú könyv biztos inspirálna.
28170351_1987005108220443_554906092_o.jpgMorcos unikornis támasztja a falat a 42 Coffee arculat részeként

Mi hozta meg számodra az ismertséget? Hogy kerültél a köztudatba?

Nem gondolom, hogy ismert lennék. Egyetlenegy nagyon meglepő és egyben megható visszajelzés volt, a Budai Rajziskolában a tanárom, Fábián Noémi mesélte, hogy a másik csoportban van egy kislány, aki megkérdezte, hogy ismer-e engem, mert neki én vagyok a példaképe. Ez elmondhatatlanul jól esett. Az pedig, hogy a diplomamunkám ennyire felkapott lett, engem is meglepett, de igazság szerint ma már nem úgy csinálnám meg, ahogy akkoriban. A helyzet az, hogy a régebbi munkáim sosem tetszenek annyira, mindig az éppen aktuális saját projektjeimmel vagyok a legelégedettebb.

Van újabb ötleted saját könyvre (mint a Köszöntjük kedves utasainkat esetében)?

Most nem gondolkozom ilyesmiben. De mindenkinek javaslom, hogy vágjon bele a magánkiadásba, sokkal jobban megéri, mintha megkeresne egy kiadót, de persze több munka is jár vele.


Aliz további izgalmas és szép munkáit IDE kattintva tudjátok megnézni, Instagram oldalát pedig IDE kattintva.

A bejegyzés trackback címe:

https://kasmiranyo.blog.hu/api/trackback/id/tr9813666536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.