Design és mese

Kasmíranyó

Létrehozni új anyagokat a semmiből. – Grábits Ágotával, a Cekker alapítójával beszélgettünk

2018. február 02. - Kasmiranyo01

a_gota_02.jpg

Nemrég Grábits Ágotával, a Cekker márka alapítójával és tervezőjével beszélgettünk műhelyében, ahol rendszerint munkaidő után fejleszti saját gyártású táskáit. Termékei kiválóan példázzák, hogy egy diplomamunka is kinőheti magát önálló projektté, termékké. Táskáit beválogatták a formatervezési pályázat legjobbjai közé két évvel ezelőtt, és az utca emberei is sokszor felfigyelnek különleges termékeire, melyeket hatalmas alapossággal és odafigyeléssel készít. 


a_gota_jobb.jpgMikor tudatosult benned, hogy textil szakra szeretnél jelentkezni?

Körülbelül nyolcadikos lehettem, amikor tudatosult bennem. Akkoriban főleg irodalommal és történelemmel szerettem volna foglalkozni, de miután folyton rajzoltam vagy készítettem valamit, szüleim úgy látták, hogy talán inkább a design területe felé kéne elmozdulnom. Ekkor kezdtem a rajz előkészítőt, ami nagyon tetszett, majd jelentkeztem a Kisképzőbe, ahol bőr szakos voltam és táskákat készítettem. Az itt töltött évek alatt világossá vált számomra, hogy a MOME textil szakán szeretném folytatni tanulmányaimat. Harmadjára vettek fel, itt textil-kötő szakra kerültem, aminek nagyon örültem, mert elsajátíthattam egy új technikát is. Nem kézi, hanem géppel vezérelt kötést tanultunk. Felemelő érzés volt, hogy én vezérlem a gépet, és a segítségével létre tudok hozni új anyagokat a semmiből. A mai napig feltölt a kötés, és nagyon örülök, hogy ezzel foglalkozhatok.
5_zo_ldske_k-zo_ld_1.jpgAz előbb említetted, hogy a semmiből új anyagokat lehet létrehozni. Mit értesz ezalatt?

Például, hogy akár fonalból is létre tudsz hozni olyan anyagot ezzel a technikával, ami abban a színben vagy vastagságban még nem létezik.

Mit csináltál a köztes időszakban?

A Kisképzőn töltött öt év után egy évet a Krea Kortárs Művészeti Iskolában tanultam, közben pedig folyamatosan készültem a MOME felvételire, rajzra jártam. Ugyanakkor a tervezést is szerettem volna tanulni, gyakorolni ebben az időszakban. Mit dolgozol mostanság? Most egy cipő márkának dolgozom, tervezőként, ahol emellett a beszerzéssel is foglalkozom. Ezt nagyon hasznosnak tartom, mert belülről látom, tapasztalom egy márka felépítését, közben pedig megismerem azokat a munkafolyamatokat, és szervezésüket, amelyek elengedhetetlenek az anyagbeszerzéshez, vagy például most már azt is tudom, mikor kell piacra dobni egy új kollekciót. Mellette pedig a saját márkámat is építgetem, fejlesztem.
foto_16.jpgHogy kezdett el a figyelmed a táskatervezésre összpontosulni?

Már a Kisképzőben, gimnáziumban is a táskatervezés állt az érdeklődésem fókuszában, de amikor a MOME mesterdiploma munkám témáját kezdtem el kidolgozni, tudatosan olyan termék létrehozására törekedtem, amiben kötött elemek szerepelnek. Végiggondoltam, hogy mi érdekel, és mivel szeretnék foglalkozni, így érett meg bennem az elhatározás, hogy kötött struktúrából létrehozott táskát szeretnék készíteni. Utána néztem, és ilyet nagyon még nem csinált senki előttem. Így született meg a Cekker
cekker_ha_tizsa_k.jpgHordod a saját táskáidat?

Igen. Eleinte tesztelés miatt hordtam, hogy lássam, mennyire strapabíró és használható. És azt kell mondjam, hogy kiválóan teljesített, több év után is remekül funkcionál, és a rendszeres használat se látszik meg rajta. Másfelől kíváncsi voltam a visszajelzésekre.

És milyenek voltak a visszacsatolások?

Nagyon pozitívak és érdekesek. Előfordult, hogy épp fizettem egy boltban, és ahogy levettem a hátizsákom, afelől érdeklődtek a mögöttem állók, hogy hol vettem, mert nagyon tetszik nekik. Ilyenkor büszkeség tölt el, hogy elmondhatom; én készítettem.
4_zo_ldvilike_k-fekete_1.jpgMilyen szempontokat tartasz szem előtt a tervezés folyamatában?

Először inspirációt gyűjtök; különböző hangulatokat, benyomásokat, képeket, amelyekből összegzésképpen létrehozok egy moodboard-ot. Ezen minden inspirációs kép, szín és hangulat szerepel. Utána elkezdek skiccelni, de ezzel párhuzamosan már foglalkozom az anyaggal, tehát nekiállok kötni. Számomra ez a tervezési folyamat a leginspirálóbb, mert a kötés és a rajz kölcsönösen hatnak egymásra, alakítják a terveket. Amikor készen vagyok a tervekkel, kiválasztom azokat a darabokat, amelyek a kollekció részei lesznek. Ezután kezdődhet a gyártás, melynek során elsőként a táskát kell megmaketteznem, amit tesztelésnek vetek alá. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire felhasználóbarát a termék, miként funkcionál a hétköznapokban, megfelelő-e a pántok hossza, és csak ezután kezdődhet a valódi gyártás. Az egyik legfontosabb szempont számomra, hogy a hétköznapokban is kényelmesen lehessen használni a táskákat és az emberek különlegesnek érezzék magukat a termékeim használata közben.

Honnan jött a Cekker elnevezés?

Régebben még a nagymamámnak is volt egy bevásárlószatyra, egy úgynevezett cekkere, amire kicsit emlékeztetnek az én táskáim is. Úgy éreztem, van egy kis áthallás a cekker és az én táskáim között, ugyanakkor táskáim az előbbiekkel ellentétben a mai design értékrendeket szem előtt tartva készülnek. Jóleső érzés elmesélni, hogy az én nagymamámnak is volt egy cekkere, mert a mai generáció már nem ismeri ezt a műfajt, ezáltal talán tanulhatnak is valami újat.
6_zo_ldvilike_k-narancs.jpgMilyen célok inspirálták a márka létrejöttét?

Az volt a célom, hogy egy kötött struktúrát átértelmezve, nem a szokványos anyagok, mint fonal, hanem damil és drót felhasználásával, a technológia hagyományos felhasználásától eltérően készítem táskáimat. Így az egész struktúra ruganyosabb, ugyanakkor merevebb és strapabíróbb is lett.

Próbálkoztál más terméket is létrehozni ebből az anyagból?

Igen, próbáltam ékszert és ruhát is, de végül maradtam a táskánál. Egyesek szerint túrahátizsáknak is jó lenne, mert könnyű és strapabíró, de eszembe jutott, hogy akár lámpabúrát is lehetne készíteni, de ezek egyelőre még csak tervek.
7_narancs-zo_ld_1.jpgMi volt az eddigi legpozitívabb visszajelzés a munkáiddal kapcsolatban?

Szakmai szempontból az volt a legpozitívabb, amikor két éve beadtam formatervezési pályázatra a kollekcióm, amit be is válogattak, így a kiállításon is szerepelhettek táskáim, sőt, az az évi, bekerült alkotásokat felsorakoztató könyvbe is bekerültek. A hétköznapokban pedig, amikor megállítanak az utcán és megkérdezik, hogy hol vettem a táskám. Amikor elmondom, hogy én készítettem, megesik, hogy nem hiszik el.

Ha jól tudom, a nagymamád is köt. Innen is az érdeklődés?

Nem kimondottan emiatt kezdtem el kötéssel foglalkozni, de azt hiszem mindig is volt egy vonzalmam a műfajhoz. Például kiskoromban, amikor lementem a műhelybe meglátogatni őt, nagyon szerettem a munkafolyamat során keletkezett kis vas szagot. Ezt a mai napig nagyon szeretem egyébként. Vagy amikor egy széleldolgozó varrógéppel (lokkal) varrsz, és kifuttatod az anyagot, annak más hangja van, mint a többi gépnek és ezt a hangot is imádom.
Ezek a benyomások egészen biztosan hatottak rám.
2_narancs-narancs_1.jpgMi lenne a legnagyobb szakmai álmod vagy célod?

A célom és az álmom az lenne, hogy valamilyen hétköznapi élethelyzetben, mint például bevásárlás, vagy utazás, felfedezném embereken, ahogy viselik a táskáimat. Az, hogy az emberek szeressék, és hordják a táskáimat a mindennapokban.

 

Ágota többi táskájáért érdemes ellátogatni Facebook oldalára!

A bejegyzés trackback címe:

https://kasmiranyo.blog.hu/api/trackback/id/tr7713626674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.